Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

452. 1494. február 17. (36. die oct. epiph.) Buda. Ulászló király a budai egyház káptalanjához. A Kwsaw-i Jwsth András (egr.) és Ikthar-i Bethlen Domokos özvegye: Margit (nob.) között Mátyás király 1479. december 4-i ítéletlevele alapján birtokiktatás miatt vízkereszt nyolcadán a királyi személyes jelenlét előtt indult per többszöri halasztás után 1492. év Szent Mihály napjának nyolcadára (okt. 6.) került. Ekkor a felperes Jwsth András nevében ügyvédje: Nyenye-i Moczkos Simon — királyi megbízólevéllel — felmutatta a budai káptalan 1480. január 16-án kelt oklevelét az iktatásnak az alperes embere által végrehajtott erőszakos megakadályozásáról (lásd a 315. sz. átírva). Minthogy Bethlen-i Domokos özvegye nem jelent meg a királyi személyes jelenlét előtt, a király külön levelével megbírságolta, a felperes ügyvédje pedig kérte a fentiek megvitatását és eldöntését (discussionem et deliberationem). A király a vele ülésező főpapok, a bárók, az ítélőmesterek és nemesek tanácsából a királyi és a káptalani ember indokolatlan elűzése miatt (pro premissa indebita repulsione) az alperest 72 aranyforintot kitevő egy aranymárka büntetésben marasztalta el, kétharmad részben a király, egyharmad részben a felperes javára megosztva azt. Egyben felszólította a budai káptalant: küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében a királyi ember hajtsa végre a Mátyás király által elrendelteket, majd szálljanak ki az alperest vitathatatlanul megillető (ipsam solum proprie et precise concernentes) birtokokra, hívják oda össze a birtokjogilag szomszédosokat ós határosokat, valamint az asszony fiait, lányait és rokonságát (fratribus generationum), a birtokokat járják és becsüljék meg, ezekből a királyi ember az egy aranymárkát hajtsa be, vagy a megfelelő nagyságú birtokot hasítsa ki, kétharmad részben a királynak, egyharmad részben pedig a felperesnek juttassa (asignaret) azt, illetve iktassa be zálogjogon Jwsth Andrást, nem törődve az özvegy és mások ellentmondásával; majd minderről György-nap nyolcadára (1493. máj. 1.) a királyi személyes jelenlétnek tegyen jelentést. A per azután halasztásokkal 1494. év vízkereszt nyolcadára (jan. 13.) halasztódott, amikor Jwsth András ügyvédje: Pelyn/Pelen-i Pál — a turóci konvent levelével — felmutatta a budai káptalan 1493. február 23-án kelt oklevelét (lásd a 443. sz.); de mivel Bethlen Domokos özvegye és fia: János, akire a per nagybátyjának: Docz-i Imrének (Emerico de Docz patruo eiusdem patris) halálával szállt, nem jelentek meg, és a felperes ügyvédje a megfelelő napig hiába várt rájuk, ítéletet kért. A király ezért az özvegyet és fiát másik oklevéllel elmarasztalta. Mivel a bemutatott oklevélből kiderült, hogy az özvegy két ízben követte el az indokolatlan elűzést (temeraria repulsione), a király őt és fiát: Jánost az elsőért egy, a másodikért két aranymárkára bünteti, mert az ügy Mátyás király általános decretumának intézkedései (statuta) előtt kezdődött. Megparancsolja egyszersmind a király a vele együtt ülésezők tanácsából a budai káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, akinek jelenlétében a kúriából kijelölt királyi ember előbb hajtsa végre Mátyás király parancsát, majd hajtsa be, illetve foglalja le az immár két-két aranymárka bírságot. (Az utasítás egyébként megegyezik az 1492. Mihály-nap nyolcadán a budai káptalannak adott, fenti utasítással.) — Kijelölt királyi emberek: Barcza-i János, Bellyen-i Albert, Mothnok-i Mihály, Pesth-i Imre, Kapol-i Boghkay