Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
Sopront még ugyanabban az évben, 1465. szeptember 8-án felmentette az ugyanezen országgyűlésen rendelt adó fizetése alól, amiből nyilvánvaló, hogy ha akarta, volt hatalma a törvény félretételére. Mátyás a törvény kötelező erejének tudatában volt (videanturque non aliud nisi equum atque iustum et precipue id postulare quod etiam per regni decretum facere compellimur — írta 1488. március 19-én egy tudományvételt a törvény szerint elrendelő oklevélben). 48 Alattvalóitól a törvény tiszteletben tartását megkövetelte, és a törvénnyel szembeszegülőket, ha tehette, meg is büntette (1462. szeptember 30-án pl. a Kaszai fivéreket hűtlenség bűnében marasztalja el, mert non veriti generálta decreta predecessorum nostrorum regum Hungarie regnique nostri et nostra). 49 Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a törvény megtartását magára nézve is mindig kötelezőnek tartotta (a Mátyás elveit jól ismerő Brandolinus Lippus mondatja Mátyással egyik művében: Regem ergo non legum ministrum aut instrumentum esse, sed legibus preesse dominarique perspicuum est 50 ), és hívei kedvéért vagy egyéb politikai megfontolásból ne tette volna félre a csak frissen meghozott törvényt is. A non obstante oklevelek hosszú sora a bizonyíték rá, hogy Mátyás ex certa nostra scientia, de plenitudinepotestatis nemegyszer a törvény ellenére járt el, tett kivételt egyes alattvalói érdekében. Megjegyzendő, hogy uralkodásának első évtizedében többször is előfordult, hogy a király a törvény félretételét a királyi tanács, sőt, az országgyűlés egyetértő hozzájárulásával, illetve tanácsával rendelte el, ami a törvény tekintélyén túl, a király és a rendek közötti erőviszonyokra is következtetni enged. 1463. május 18-án pl. de plenitudine nostre regié potestatis prelatorum etiam et baronum ac nobilium nostrorum consilio prematuro ... non obstantibus Ulis articulis decretorum regni nostri ut alienigenis hereditates et honores conferre non possemus (1458, 1439, 1444) nevezi ki Vitovec Jánost Zagoria örökös ispánjává. Jellemző, hogy a kinevezési okmányt 1464. március 31-én, a koronázási országgyűlésen már csak de auctoritate nostra regia prelatorumque et baronum ad id accedente consilio erősíti meg és írja át ünnepélyes formában. 51 1464. április 10-én pedig az országgyűlési határozat ellenére Töttös Lászlónak ex deliberatione baronum engedélyezi vára megtartását. 52 Különösen a koronázási országgyűlés azon rendelkezését mellőzi gyakran a király, amely az adománylevelek megerősíttetését a koronázástól számított egy éven belül tette kötelezővé. Még 1484-ben, tehát 20 évvel a koronázási dekrétum kiadása után is találkozhatunk olyan oklevéllel, amelyben a törvény ellenére erősít meg 48 Cod. Zichy XIpp. 486-487. 49 Magyar Országos Levéltár, Dl 15772. 50 Aurelius Brandolinus Lippus: De comparatione rei publicae et regni. Ed.: J. Ábel. Irodalomtörténeti Emlékek 2 (1890) pp. 77—183. Vö. Bónis: Középkori jogunk pp. 80—81. 51 Magyar Országos Levéltár, Dl 33195. 52 Cod. Zichy Xp. 295.
