Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
publicare kellett. A július 15-én kiadott, és főként a tizedszedést szabályozó dekrétum mellett tehát van egy másik, újra csak az ország védelmével összefüggő rendelkezést tartalmazó dekrétum is, amely ugyancsak generale decretum. Mátyásnak a generálta et specialia decreta kijelentése egyelőre nem világos előttünk, a további kutatásnak kell eldöntenie, hogyan értette ezt a király, illetve használták-e ezeket a megjelöléseket a gyakorlatban. Elképzelhető, hogy Mátyás, uralkodása vége felé, a Decretum maius megalkotásával egy időben próbálkozott csak az országgyűlésen hozott különböző határozatoknak megjelölésbeli elkülönítésével is, hisz a gyakorlatban amúgy is érvényesült egyfajta megkülönböztetés, miként az előbbi példák is bizonyították. Az országgyűlésen hozott határozatok egy része nem került kiadásra dekrétum formájában, a dekrétumokban nem szereplő határozatok azonban éppoly kötelező erővel bírtak, mint a dekrétumban megjelentek. Gondolunk itt elsősorban a rendkívüli adóval kapcsolatos rendelkezésekre, amelyek 1468-ig, legalábbis jelenlegi ismereteink szerint, nem kerültek bele a dekrétumokba, de természetesen előfordult, hogy azután sem. 1462-ben pl. a korona kiváltására fordítandó egyforintos adó megajánlásáról a királyi kötelezvényből értesülünk, de Mátyásnak néhány hónappal az országgyűlés után Ung megye nemességéhez intézett mandátumából 37 az is kiderül, hogy az országgyűlésen a királyság határainak „kiigazítására", Késmárk kiváltására és az ország egyéb szükségleteinek kielégítésére megajánlott egyforintos adót bizonyos megfontolásból az ország felső részeiben fél forintra mérsékelték. Sőt, az országgyűlésen hozott rendelkezés végrehajtását elrendelő királyi utasításban szó esik azon büntető szankciókról is, amelyek in litteris prelatorum et baronum ac regni nostri nobilium találhatók. Hogy mit tartalmazott ez az okmány, milyen formában és minőségben bocsátották ki a rendek, nem tudjuk, de az kétségtelen, hogy az 1462-i dekrétumban nem szereplő rendelkezésről van szó, amelyet törvényként hajtottak végre. Az 1464-i adót is pl. iuxta decretum Albense kivetettnek mondja Mátyás, holott a dekrétumban nem tesznek említést az adó megajánlásáról. De hivatkozhatunk a király 1471 decemberében Tolna megyéhez intézett parancsára is, amely szerint a nemesség iuxta dispositionem prelatorum et baronum ac nobilium ... pridem hic Bude in conventione generali factam ... vei per singula capita una nobiscum katonáskodni, vei certum subsidium (fejenként két forintot) fizetni tartozik, holott a dekrétumban csak a fejenkénti katonáskodásról esik szó. A törvények közhírré tételében ugyanazt az utat követték, mint korábban. Az 1459-i dekrétumból tudjuk, hogy a törvényeket kihirdették a megyei törvényszékeken, ami feltételezte a törvénynek a megyékhez való előzetes megküldését. Ezek után meglepőnek tűnhet az 1471-i országgyűlés azon határozata, amely e törvénynek (presens decretum) minden megyéhez 37 Magyar Országos Levéltár, Dl 31792.
