Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
Előszó
ELŐSZÓ Kiadási módszerünk és elveink az előző kötethez 1 igazodnak. Ha tehát ki tudtuk egészíteni az olvashatatlan, kitört szövegrészeket, a kiegészítéseket ] zárójelben, a véletlenül kihagyottakat ( ) zárójelben, a siglák feloldását pedig ( ) zárójelben közöljük. Amennyiben nem tudtuk a hiányzó szöveget kiegészíteni, gondolatjelekkel jeleztük, s lábjegyzetben megadtuk a betűhelyek számát. Az általunk kihagyással közölt szövegekben a kihagyás jelölésére ... pontot használtunk. A DRH 1301 — 1457 kötetben közzétett dekrétumokra éppúgy, miként a jelen kötetben lévőkre keltezésük feltüntetésével hivatkozunk. Egy-egy dekrétum szövegének megállapításánál úgy jártunk el, hogy Döry kéziratának útmutatásával, de azon gyakran túl is menve, igyekeztünk az összes Mohács előtt keletkezett példányt összegyűjteni; ezután a hiteles eredeti példányok szövegét vettük alapul. Ha ezek között eltérés mutatkozott — ami gyakori eset volt — a grammatikailag helyes alakot fogadtuk el; két vagy több egyformán helyes alak közül pedig azt, amit a kéziratok többségében találtunk. Egyetlen kéziratnál ez a kérdés természetesen nem merült fel, ennek nyilvánvaló elírásait kellett csak korrigálni, az eredeti alaknak a jegyzetben való feltüntetésével. A szövegvariánsok valamennyi, XVI. század előtti példány eltéréseit feltüntetik; a XVI. századtól fennmaradt kéziratos törvénygyűjteményeket és a CIH szövegét azonban csak akkor vettük figyelembe, ha más nem állt rendelkezésre. Hasonló meggondolásból nem vettük figyelembe az 1486. január 25-i dekrétum első nyomtatott példányait sem. Végül őszinte köszönetünket fejezzük ki É. Sin Ágotának, aki a szöveggondozásban és a mutatók összeállításában segített, valamint lektorunknak, Kubinyi Andrásnak, aki nemcsak gondosan áttanulmányozta kötetünket, hanem fontos adatokkal is szolgált számunkra, hogy minél teljesebbé tehessük munkánkat, amelyre azonban így is érvényes a mondás: Neque dici potest in nulla rerum institutione esse aliquid extremum atque perfectum. Érszegi Géza ' DRH 1301-1457pp. 62-65.
