Borsa Iván: A Balassa család levéltára 1193-1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 18. Budapest, 1990)

de prompta pecunia flor. sexingenti et quinquaginta unus, de dicta autem redemptione prefate possessionis Olchwa quinquaginta novem et de redemptione possessionis Chaab viginti quinque similiter flor. aurei; item quatuor serta puellaria gemmata, duo vero similiter serta cum ornaturis sloog appellatis preparata et similiter ad unam véstem muliebrem vulgo ketzele appellatam gemme sive perle; item modo qua(!) supra sex olle cupree, unum morderium etiam cupreum, una magna flasca ferrea, scutelle blombee maiores undecim, minores sex et una pelvis cuprea; item média pars dictorum universorum pulvinariorum, cussinorum et duhnarum, necnon duo strata minora; item unus currus ferratus cum catenis scilicet et aliis attinentiis in dicta Sclabonia existens; item vina in eadem Sclabonia habita simulcum equali medietate dictorum frugum et bladorum ac pecudum et pecorum, necnon apium ad partém dicti Ladislai Balassa et puelle Anne sponse sue; item currus dicte domine Frusine proprius simulcum equis et aliis suis attinentiis ad portionem eiusdem Ladislai cessissent et devenissent. Megállapodtak továbbá eskü alatt a felek, bogy ha további ingóságokról tudomást szereznek, azt kölcsönösen közlik egymással. Balassa Lászlónak Gwth-i OrzaagMihály nádornál 300 aranyforintja volt, és a nádornak erre vonatkozó írását átadta Horwath Péternek. A Budán Seboldus-nál és Erdély Mihály özvegyénél levő pénzekről, Simon királyi ötvösnél levő sárkánynyelvekről (linguas drachonum), a Temeskezy Bálintnál, budai szállásadó gazdájuknál levő 42 forint értékű ezüstről hallomásból volt tudomásuk; Horwath Péternek Seboldusnál 60, Mihály özvegyénél 100 létező forintról volt tudomása. Ezekről és más kézen levőkről is értesítik egymást, közös költségen visszaszerzik és megfelelően felosztják azokat. A Zechen-i Szűz Mária-kolostor guardiánjánál Fruzsina asszony által rendelt megemlékezésről (memória), annak okáról és értelméről nem tudtak. Papíron, hátlapján pecsét nyoma. DL 65957. (Fasc. AM n. 69.) 420. 1477. március 26. (vicesima sexta Mártii) Esztergom (Strigonii). Mihály milkói (Milkouiensis) püspök, János esztergomi érsek vikáriusa (in pontificalibus et spiritualibus) és általános ügyhallgató közjegyzői oklevéllel Gyarmath-i Balázs fia László (egr.) részére átírja és megerősíti a megbízottjai: István ebecki plébános és társai 1477. február 3-án kelt, a Lythwa-i Horwath Dámján özvegye, majd Gyarmath-i Balázs fia: László felesége: Frusina végrendelete tárgyában kelt, László ügyvédje: Sclabonya-i Nagy (magnus) Mihály (circumsp.) által felmutatott oklevelét (lásd a 418. sz.), amely szerint hitbérét és jegyajándékát Fruzsina elengedte Lászlónak, előbbi férjétől származó gyermekei: István, Zsófia és Anna gyámságát és végrendeletének végrehajtását Lászlóra bízta. Jelen voltak: Nicolao de Bwky presbitero, canonico ecclesie Sancti Georgii martiris de viridi campo Strigoniensi ac Benedicto de Somogwar et prefato Gregorio de Zenthkyral notariis publicis, necnon Moise de Zempche et Johanne de Ilswa litteratis. — Az oklevelet Doroghaza-i János fia: László egri egyházmegyei (pap) császári közjegyző, Mihály püspök és vikárius, az esztergomi kúria ügyeinek seribaja állította ki és látta el közjegyzői jegyével. Hártyán, közjegyzői záradékkal és közjegyzői jeggyel. DL 65958. (Fasc. AM n. 68.)