Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei II. kötet. 1485–1556 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
Tájékoztatásul
A tollban maradt, az eredetiből kiszakadt, olvashatatlanná vált szavakat a regeszták szögletes zárójel között, bizonytalanság esetén kérdőjel kíséretében, adják. Ha ugyanazok által egy napon vagy folyamatosan tett több bevallás esetén a név, illetve a nevek csak az első bejegyzésben szerepelnek, a további kivonatokban ezek szintén szögletes zárójelben ismétlődnek, vagy utalás történik arra a bejegyzésre, ahol a nevek megtalálhatók. A családi összetartozásra a regesztákban kettőspont utal; mégpedig nemcsak szülő és gyermek kapcsolatára (Pál fia: János), hanem az egyéb, távolabbi rokonsági fokra is (Anna és férje: Indal-i Albert fia: Máté). A családneveket, így a helységnévből képzetteket is, a regeszták betűhíven, a közhasználatos keresztneveket viszont magyar alakjukban adják. Ettől csak akkor térnek el, ha az illető személynek vagy családjának a nemzetisége más forrásokból ismeretes (pl. Lulay Johann, Pemflinger Márkus), vagy ha kiderül a szövegből, a család- vagy keresztnév egyértelműen sajátos nyelvi alakjából (Zthan, Gerstorfer, Hans), és a lakóhely keveretlen etnikai összetételéből vagy más módon, hogy az illető személy — a regeszták készítőjének megítélése szerint — románnak vagy szásznak tekinthető. Ez a megkülönböztetés a görögkeleti románok által használt személynevek esetében általában, a latin rítusú szászoknál viszont csak ritkán, néhány sajátosan német névalak kapcsán tehető meg biztonsággal. Ezekben az esetekben a kivonat a latin keresztnevet román vagy német alakjában adja; tehát a Nicolaus vagy Johannes név —'• románnak minősülő személy esetében — Nicolae, illetve Ioan alakban jelenik meg a regesztában. A nem latin nyelvű keresztnevek (pl. Anthimus, Hans, Vlad) természetesen változatlanul az eredetiben szereplő alakjukban maradtak. Hasonló eljárást követnek a regeszták a keresztnévhez csatlakozó magnus és parvus jelzővel kapcsolatosan, ha ez családnévnek tekinthető. Ezek általában Nagy (magnus), Kis (parvus) alakban kerültek be a magyar kivonatba. Amennyiben azonban a keresztnév román vagy szász nemzetiséget sejtet, vagy az illető keveretlenül román, illetve szász népességű településből való, akkor e latin jelző családnévként a megfelelő nyelvre fordítódott; pl. Klein (parvus) Hans, Micu (parvus) Trif. Ha a keresztnévhez kapcsolt faber, iudex, sartor, sutor stb. szóról valószínűsíthető volt, hogy már inkább családnév, mint az illető foglalkozásának megjelölése, magyar fordítása névként jelenik meg a regesztákban; természetesen mai helyesírással, hogy megkülönböztethető legyen az eredetiben is magyarul előforduló alakoktól (pl. Bíró és Byro). Ezeknek a neveknek az esetében is románra vagy németre fordítódott a latin jelző, ha a regesztázó, a fentebb felsorolt szempontok alapján, az illető személyeket ilyen nemzetiségűeknek minősítette. Ha egy bejegyzésben ugyanaz a személy két különböző keresztnévvel szerepel, és nem volt eldönthető, hogy melyik név a helyes, a regeszta mindkét alakot feltünteti / jellel összekapcsolva. Helység- és helynevek eltérő alakjait ugyanilyen jel kapcsolja össze.
