Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei II. kötet. 1485–1556 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
OKLEVÉLKIVONATOK (2508—5444. sz.)
Emlékeztető feljegyzés: Requisitorie Petri More provisoris et castellani castri Gyalw super Kayan. Solvit fl. II. DL 32507. fol. 12 r , nr. 1. 4490. 1534. november 12. (f. V., in crast. Martini) Egyrészről Doboka-i Miklós (e) — gyermekei: Farkas, Kemery Tamásné: Katalin, Borbála és Penthek nevében is —, másrészről Lossoncz-i néhai Banffy István fiai: Miklós, László, István és Mihály közös megegyezéssel érvénytelennek nyilvánítják Dobokay Miklósnak azt a korábbi meggondolatlan bevallását, amelyben Egregh egészbirtokot, valamint Nyarlo, Romloth és Kékes (Doboka vm) birtokbeli részeit csupán pénzért eladta a Banffyaknak. A felek új megállapodása szerint a nevezett Banffyak a fenti birtokokért cserébe adják Dobokaynak Warallya és Bagolffalwa (Crazna vm) egészjószágukat, és értékkülönbség címén még 1500 arany Ft-ot is fizetnek neki. — Ambe partes solverunt fl. V. DL 32507. fol. 12— 13 r , nr. 1. Vö. 4411., 4428. sz. 4491. 1534. november 12. (in crast. Martini) Feljegyzés Zaz Lőrincnek a Monosthor-i [apátság] ebédlőjében (in refectorio) a Maako-i eklézsia hívei nevében tett panaszáról. Ebben azt állította, hogy az elmúlt napokban templomukból 250 Ft értékű tárgyat loptak el, és a gyanú Gergely, valamint Márton papra terelődött. Az alperesek viszont azt válaszolták, hogy az egyházfiak (vitrici) ezzel a püspök parancsából rágalmazzák őket (de commissione domini episcopi eos saltem iniuriose et calumpniose quererent). Miután a feleket eskütételre ítélték, az egyházfiak: Feyerdy Benedek és Bartha Bálint megesküdtek, hogy papjaikat nem a püspök parancsából rágalmazzák. Gergely pap viszont Demeter Mera-i és Mihály Nadas-i plébánossal, Márton pap pedig Pál Zamosfalwa-i plébánossal és János Egeres-i káplánnal együtt arra tett esküt, hogy semmiféle tudomásuk sem volt a tolvajlásról. A költségek felől majd később hoznak ítéletet. A felperesek az apátság székén szokásos (iuxta consuetudinem et legem sedis abbatie) 25 dénár esküpénz (denarios iuramentales) helyett csupán két dénárt voltak hajlandók letenni. DL 32507. fol. 8 r , nr. 1.
