Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
OKLEVÉLKIVONATOK
április 12-én (f. II. p. Ramispalm.), május 8-án (XV. d. Georgii) és június 8-án (f. III. p. Penthec.) harmadában készpénzzel, kétharmadában pedig becsű szerint tartozik kifizetni. DL 28407. Elrontott tisztázat hátára írt fogalmazvány. 1657. [1462.] május 24. (III. d. sab. a. Urbani) Galacz-i Gáspár vajdai és Szaniszló fráter konventi kiküldött vallja, hogy az idősebb Wyzakna-i Miklós és Somkerek-i Erdély István (egregiorum) erdélyi alvajdák [1462. április 7-i] parancslevele értelmében május 22-én (sab. a. Urbani) Morocz-on (Doboka vm) általuk kihallgatott szomszédok kijelentették: tudják, hogy Bongarth-i Benedek, Morocz-i Mathe Gál, Komlod-i Lukács, Lomperth-i Lászlóné: néhai Bongarth-i László leánya: Klára és Zylagy Jánosné: Gyrolth-i Ozsvát leánya: Klára Morocz-i részjószágaikat régi idők óta ősi jogon birtokolják. DL 29050. Papírszeletkére írt elrontott tisztázat. — Az említett alvajdai parancslevél eredetije: DL 27173. A kiadás évének meghatározását ez tette lehetővé. Az iktatással kapcsolatosan 1. még: DL 27174. 1658. 1462. október 6. előtt. (VII. d. termini) Galaz-i Gergely és Pál, Manyk-i Erdews János, Ffratra-i [!] Zenthes György, Kolos vm szolgabírája: Hosdat-i .. .ucza Imre, Doboka vm szolgabírája: Gewcz-i György, Zenthgewrg-i Kemews Benedek, Bungarth-i Benedek, Zylagy János, Komlod-i László és [Morocz-i] Mathe Gál jelenlétében a következőképpen jelölték ki az Ews és Bungarth közötti vitás határt: De magnó et alto monte vulgo Malomheg vocato, in quo tres mete, quarum una prelibate possessioni Bongarth, alia prescripte possessioni Ews et tertia possessioni Fewzkwth separarent, ubi nullám fecissent contradictionem, descendissent ad quoddam Pótok. Inde ascendentes per terras arabiles per longum spatium transeundo ad quandam silvam et in una planitie térre prefati nobiles de Bungarth duas metas fuisse, sed nulla apparuisset ex eis, et infra demostrando per longum spatium quoddam locum Straczfewldew appellassent. Inde iterum per terras arabiles eundo quandam silvam attingentes, quam ambe partes nobilium de Ews esse asseruissent, per eandem silvam per quandam viam quasi ad iactum unius lapidis egregientes [!] et de illa via ad partém acquilonarem decedendo inter silvas per bonum spatium eundo quasdam duas terrarum tumositates prefati nobiles de Bongarth metas prope viam esse asseruissent, dictique nobiles de Ews non esse metas dixissent. Indeque modicum descendentes inter easdem silvas [...] meridiei cadit ad unum rivulum ubi una meta terrea. Abhinc per ipsum rivulum vádit versus meridiem et exit de eodem rivulo ubi una
