Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
( követelésével, hogy ismét hegyvámot vagy bortizedet, illetve holdanként egy-egy dénárt fizessenek a monostori határba telepített szőlőik után. Emiatt 1429-ben az apátot a királynál is bepanaszolták, de Antal fráternek sikerült, a kilenced egyetemesen kötelező voltára hivatkozva, kétszer is olyan döntést nyernie, mely előírta, hogy a kolozsváriak földbér fejében vagy hegyvámot, vagy pedig borkilencedet fizessenek az apátságnak. 200 Ez a mindenki érdekeit sértő döntés olyannyira elmérgesítette az Antal apáttal vitás egyéb kérdéseket is, hogy a város és az apátság még évtizedek múltán is a legkíméletlenebbül harcölt egymás ellen. A felfűtött hangulatra jellemző, hogy a városiak a Kajántó körüli határvita kapcsán 1429 augusztusában fegyveresen megtámadták az apát ottani jobbágyait, 3000 kalangya gabonát elragadtak tőlük, amit pedig nem szállíthattak el, állataikkal és szekereikkel legázolták, a jobbágyok szekereit összerontották, majd a Tölgyespatak mentén a kajántói határból nagy darabot Kolozsvárhoz foglaltak. 201 Az ezt követő határjárás fél között vitás volt. 202 Kajántó körül azonban a pereskedés még két évtized múlva is változatlanul tovább folyt, akárcsak a város és Kolozsmonostor közti határvonalon felállított közös akasztófa miatt, minthogy a kölcsönös erőszakoskodások nem hagyták megnyugodni a kedélyeket, és nem engedték érvényesülni a józan belátást. 203 Ezek az Antal apát és a kolozsváriak közti, messzi időkbe visszanyúló ellentétek állottak ama véres események hátterében, amelyek 1437 végén Kolozsmonostoron zajlottak. Kolozsvár elfoglalása és lakóinak a felkelt parasztokhoz való csatlakozása után, nyilvánvalóan a polgárok biztatására, Budai Nagy Antal hadai megtámadták a konventet, az apát lakását felprédálták, négy kocsilovát elvitték, udvarbíráját, Szász Pált, és László nevű szakácsát megölték, hiteleshelyi jegyzőjét, Balázs deák magistert, pedig elfogták és kiszolgáltatták a városiaknak, akik aztán rövid úton lefejeztették. 204 Ezzel kapcsolatosan nem hagyható figyelmen kívül, hogy Balázs deák volt Antal apát képviselője a kolozsváriak elleni perekben. A városiak tehát, hihetőleg, neki tulajdonították az érdekeiket sértő bírósági döntéseket, és ezért számoltak le vele ilyen kegyetlenül. Antal fráter azonban nemcsak a jogvédelem terén nem ismert megalkuvást, hanem egyébként is gondos, jó gazdának bizonyult. Mentességekkel és kedvezményekkel sarkallta monostori és bogártelki jobbágyait az építkezésre, a pusztatelkek megülésére. 205 Egeres lakóinak pedig, a szabad királyi városok mintájára, heti és országos vásár tartására ismét jogot szerzett a királytól, minthogy az 1370200 KmLt 105., 124. sz. (DF 275235, 275249.) 201 Ub IV. 392. — DL 28807. 202 Ub IV. 406-^12. — KvOkl I. 166—168. — DL 28811, 28816. 203 Ub IV. 389—392. — KmLt 141., 173. sz. (DF 275266, 275279.) — DL 28839—28840. 204 DL 26390. — SÖRÖS PONGRÁC: AZ 1437-iki erdélyi pórlázadás történetéhez. = EM 27/1910. 182. — DEMÉNY LAJOS: AZ 1437/38-as bábolnai népi felkelés. Bukarest 1960. 224—225. — Uő: Documente noi referitoare la ráscoala de la Bobílna. SMIstM 4/1960. 405—406. 205 KmJkv 921., 925., 953—955. sz.
