Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
belső megújulása nélkül, nem lehetett kilépni. A hanyatlás megállítására irányuló egyéni, tiszta törekvések ezért maradtak, időleges sikereik ellenére, meddő kísérletek a rend középkorvégi történetében. Miután a pápa, a reform során, a bencések Esztergom és Kalocsa egyházmegyei monostorait egységesen tartandó káptalanok ellenőrzése alá helyezte, a rend nagyobb súllyal léphetett fel a visszaélések megszüntetéséért. Szigfrid, a garamszentbenedekiek erélyes apátja, a Szentszék által megbízott vizitátorként 1337/38 fordulóján komoly anyagi áldozatokkal visszavásárolta Kolozsmonostori Pál nándorfehérvári püspöktől, az 1338 nyarán-őszén tartott rendi káptalan pedig János fráter személyében ismét apátot állított a monostor élére. 60 Az új apát 1339 elejétől kezdve nagy lendülettel tevékenykedett a monostor újranépesítésén, elfoglalt birtokai visszaperlésén, jogi helyzetének, régi kiváltságainak helyreállításán. 61 Mindez beleütközött a szomszédos szomordoki, macskási, kajántói, tiburctelki, kidéi kisnemesek és az erdélyi püspök érdekeibe, mivel ők a gazdátlanság éveiben különféleképpen terjeszkedtek az apátság birtokai rovására. Innen kelteződnek azok a végét nem érő kölcsönös hatalmaskodások és perek, amelyek a következő évtizedekben szinte teljesen kitöltik az apátok tevékenységét. 62 Ennek a jogvédő tevékenységnek nagy lendületet adott és a birtokokért való pereskedést a következő évtizedekben az egész rendben általánossá tette VI. Kelemen pápa 1344 tavaszán kiadott rendelkezése. Ebben a pápa megállapítja, hogy a magyar bencések monostorai közül, a tatár pusztítások óta, több mint negyven került birtokaival együtt világi papok, más rendbeli szerzetesek, sőt világi személyek kezére. Egyes monostorok birtokainak felét, harmadát vagy negyedét idegenek bitorolják, és talán egyetlen sincs közöttük, amelyik kiváltságait csorbítatlanul élvezhetné. Elrendeli tehát, hogy közös akciót indítsanak jószágaik és jogaik visszaszerzésére, együttesen fedezve a költségeket. 63 E rendelet nyomán valóban országszerte megindult a birtokjogokért való küzdelem, amint erről szinte mindegyik bencés monostor XIV. századi története tanúskodhat. 64 János apát is mindjárt működése kezdetén, 1339 februárjában, királyi és vajdai oklevelekkel bizonyította és elismertette Kolozs vármegyével, hogy az apát birtoktalan szolgái és jobbágyai egyaránt mentesek a megyei bíróság hatásköre alól. 65 Miután pedig Erzsébet királyné János apátot 1341-ben udvari káplánjává tette, neki könnyűszerrel sikerült monostorát és birtokait a király, illetve a királyné különleges védelme alá helyeztetnie. 66 1 342 tavaszán a király parancsával vallattatott a kolozsváriak körében apátsága bíráskodási kiváltsága felől. A polgárok szintén megerősítették vallomásukkal, hogy Kolozsmonostoron és 60 PannRendt II. 384—387, 390—393, 395—397. 61 KmLt 10. sz. — DL 26859, 28725. — DIR, C, veacul XIV, vol. II. 400—401. 62 E pereskedések részletei: CSOMOR 32—65. 63 PannRendt II. 397—398. 64 PannRendt II. 38—39, X. 36—63, XII/B. 19—21. 05 KmLt 10. sz. 66 Ub I. 521.
