Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
magának szedi, a plébánosokat ő nevezi ki, főpapi jelvényeket használhat. Az adatok egész sorával bizonyítható, hogy ez az állapot állandósult, és Kolozsmonostornak az esztergomi érsektől való függése az egész középkorban fennmaradt. 19 Csupán 1518-ból ismeretes az előbbi megállapítást látszólag gyengítő adat arról, hogy a bencések nagykáptalana a Kolozsmonostorra választott új apátot az erdélyi püspöknek prezentálja. 20 Erre azonban, hihetőleg, azért került sor, hogy így biztosítsák a helyi püspök támogatását is a királyi birtokként kezelt kolozsmonostori apátság visszaszerzésére indított akciójukhoz. Mindenesetre a XIII. század derekán túl nem lehet többé beszélni az apátság és a püspökség közötti hatalmi versengésről. Ellentéteik ezután nem haladták ugyan meg a szomszédos birtokosok között gyakori határviták mértékét, de súrlódásaik ezen a szinten évtizedeken át megszakítás nélkül folytatódtak. A tatárjárástól az újjászervezésig Az 1241. évi tatárjárás, melynek a szomszédos Kolozsvár áldozatul esett, bizonyára nem kímélte meg a bencések Szamos-völgyi monostorát sem. 21 Az apátság, minden jel szerint, olyan alaposan elpusztult, hogy a felperzselt és elnéptelenedett monostornak egy időre még a fennmaradása is kérdésessé vált. A magyar Benedek-rend általános helyzetére vet éles fényt IV. Sándor pápának az az 1256-ban kelt oklevele, amellyel a pannonhalmi apátra bízza a rend újjászervezését, mert a monostorok a tatár pusztítás és az apátok, valamint a szerzetesek hanyagsága folytán olyan helyzetbe jutottak, hogy az már a teljes szétzülléssel és feloszlással fenyeget. 22 Kolozsmonostoron azonban az újjászervezés még egy évtizeddel később is nagyon szerény eredményekkel dicsekedhetett, és az apátság fennmaradása még mindig kétséges lehetett. A bencéseket adományokkal elhalmozó István ifjabb király ugyanis 1264-ben Teremi birtokot végleg kivette a monostor joghatósága alól és két hívének adományozta. 23 Márpedig a középkor felfogása szerint az egyszer egyházi célra adott javakat tilos volt később világi célra fordítani, ha csak el nem pusztult az illető intézmény. Bizonyára nem Teremi volt az egyeflen olyan apátsági birtok, amelyik a gazdátlanságnak ezekben az évtizedeiben idegenek kezére került. 19 1328-ban az esztergomi érsek Kolozsmonostor fegyelmező hatósága: MonEcclStrig III. 128. — 1397-ben és 1400-ban hasonlóképpen: TTár 1901. 243. — DL 28764. — ZsOkl I. 4674. sz. — MonVatHung 1/4. 199—201. — 1436-ban az érsek az apátot zsinatra hívja: DL 28222. — PannRendt XIÍ/B. 85. — 1464-ben a pápa a kolozsmonostori apátot, az esztergomi érsek kérésére, újból kiveszi a megyéspüspök joghatósága alól: MonEpVespr III. 173. 20 PannRendt III. 123, 699—700. 21 GOMBOS, ALBINUS FRANCISCUS: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. Budapest 1937. I. 131, II. 1709. 22 PannRendt II. 297—298. — ÁUO VII. 435. 23 SzOkl IV. 1—3. — SZENTPÉTERY IMRE: AZ Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. Budapest 1943. 1827. sz.
