Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Sopron megye 1549

SOPRON MEGYE 1549 Sopron megye határai ugyan a 16. század közepén is azonosak voltak a későbbiekkel, nyugati és északnyugati szegélye azonban az 1491. évi békeszerződés értelmében a császár zálogbirtokaként gyakorlatilag Ausztriához tartozott, s így ott a rovásadó-összeírók sem működhettek. Ilyen módon Szarvkő, Kismarton, Fraknó, Kabold és Locsmánd uradalmának meg a borsmonostori apátság vitatott helyzetű domíniumának az adatai hiányoznak az 1549. évi összeírásból. Hiányoznak elszórtan más helységekéi is (így: Lánzsér környékéé, Kapuváré, Csapodé, Családé, valamint magától értetődően Sopron királyi városé). Együttvéve több mint 60 egykori település anyaga maradt ki a felvételkészítők jegyzékéből. Az adóösszeírás 3 birtoktestet jelez 100 portán felülinek. A legnagyobb, Nádasdi Tamás országbíróé (a későbbi nádoré) volt: 411 porta, 34 helység területén, amelyek kisebb-nagyobb foltokban terültek el, túlnyomórészt a sík, keleti megyefélen, legtöbbjük a Fertőtől délre, délkeletre, köztük számos mezőváros (Beled, Bogyoszló, Csepreg, Keresztúr, Szil). 150 portát — a lánzséri uradalom 13 helységében, a megye délnyugati részén — Teuffel Erasmus, az irtdigena kőszegi kapitány birtokolt, 114 portát pedig — 8 helységben, a város környékén — Sopron királyi város. A megye nyugati, hegyes-erdős felén az egykori gyepün túli országhatársáv, mint más megyékben, úgy itt is elkerülte a felaprózódást, és vártartományokra tagoltan jutott kisszámú nagyúr birtokába. 14 birtoktest volt 11—100 porta közti terjedelmű (a győri püspöké Kesző vár tartozékaival együtt éppen elérte a 100 portát) és 57 ennél kisebb.

1 A két utóbbi csoportból az ország nagybirtokosai közé számított Bakyth Péter királyi kapitány (a szombathelyi uradalom tartozékainak tulajdonosa) és Török János erdélyi tanácsúr, a megyén kívül több száz porta urai. Bárói méltóságot viseltek a Weisspriacherek. Mária királyné, mint a magyaróvári uradalom úrnője rendelkezett Ruszt városával. Nagyúri rokonsága volt Dessewffy Ferencnek (testvére utóbb kamaraelnök), Sárkány Antalnak, a nádori udvartartás vezető emberének és Tahy Bernátnak (rokona utóbb főlovászmester). A Cziráky família két nemzedékkel később lépett a bárók sorába. Megyei vezető tisztségeket viseltek az idők folyamán a Chernél, a Kisfaludy, a Ládonyi, a Niczky, az Ostffy, a Potyondy, a Sághy, a Vághy és a Viczay család tagjai, az utóbbi família vártartományokat is birtokolt. Laki Deák, Gróf és Segéd a megyén kívül kapott jelentős szerepet. Az adójegyzékben regisztrált birtokos társadalomból 2 család volt német nyelvterületről való: a Weisspriacherek már jóval korábban ide kerültek, Teuffel csak Ferdinánd kegyeltjeként jutott birtokához. 1 Néhány tulajdonos nevét az 1552. évi adójegyzék alapján állapítottuk meg: Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XXXVII.