Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Pest megye 1552
PEST MEGYE 1552 • A 16. századi Pest megye északi és északkeleti határvonala elég pontosan megfelelt a későbbi — még a 19. században is érvényes — határnak. A Ceglédtől kelet felé eső rész azonban KülsőSzolnok (és Csongrád) megyéhez tartozott. A délen Kecskemét alatt húzódó megyehatárba — akárcsak később is — több helyen mélyen behatolt a Kiskunság területe. Nyugaton a Kunszentmiklóstól északnyugat felé hajló vonal már Fejér megyei földet határolt (bár itt gyakori volt az ingadozás), csupán a Csepel-sziget északi szögletén meg a Budától délre eső térségben nyúlt át Pest megye a Dunántúlra. A Buda és Vác közti Duna-szakasz Pilis megye irányában jelentett választóvonalat. A Duna—Tisza köze a Mohács évével meginduló hadjáratok során, majd különösen Buda, Vác és Visegrád végleges hódoltatása után erősen elnéptelenedett: elsősorban a dunántúli részen, Pest tágabb környékén és a pest—hatvani út mentén ment veszendőbe számos település. Ennek megfelelően, bár a rovásadó-összeírók még az 1552-es (várháborús) évben is — akárcsak több későbbi alkalommal — magukhoz rendelték a hódolt községek küldötteit, nem számolhattak már a Némedi—Sári vonalától nyugatra eső területtel (s benne a Csepel-szigeti és dunántúli részekkel). Nem kerültek bele jegyzékünkbe az Üllő—Gyömrő—Úri—Tápióbicske—Tápiószele vonalától északra fekvő helységek sem (Vác és Cső kivételével), pedig közülük sok átvészelte a nehéz időket. A megye törzsterületén ugyancsak számos település maradt összeíratlan, különösképp Pest és Nagykőrös között. A közel fekvő kunsági Mizsét azonban itt vették jegyzékbe. A helységek egykori tulajdonosairól, akik az 1540-es évektől már aligha gyakorolhatták földesúri jogaikat, az összeírás egyáltalán nem emlékezik meg; csupán a küldöttektől bevallott, illetve velük kialkudott portaszámok felől tudósít. A megye 4 mezővárosában írták össze a legtöbb portát (Kecskeméten 220-at, Cegléden 140et, Nagykőrösön 70-et, Vácon 40-et; portákon kívüli egységekről a rovásadójegyzék hallgat). E 4 város 1546. évi lakosságszámát a népesedéstörténeti kutatók a források egybevetésével 13-14000 főre (városonként kb. 2-5000 főre) becsülték, a nem magyar katonai és polgári lakosságot is beleértve; az összeírásba be sem került királyi városét, Pestét 3000 és a faluvá zsugorodott Szecsőét 700 körülire. 1 A többi helység közül a rovásadó portaadatai szerint Alsónémedinek és Kunmizsének volt legtöbb lakosa. 1 Mészáros L.—HausfatterK.: A hódoltsági mezővárosok népességszámának kérdéséhez ( 1546—1562). Demográfia, 1974.223. — A rovásadójegyzék készítői sem Szecsőt, sem az ugyancsak faluvá süllyedt Kishatvant nem regisztrálták. A tanulmány kritikájára 1.: Dávid G.: A simontornyai szandzsák a 16. században. Bp. 1982.
