Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Vas megye 1549

VAS MEGYE 1549 A megye 16. századi határai alig különböztek a későbbiektől, csupán dél felé vettek számba az 1549. évi összeírok 6 olyan határközséget, amelyek utóbb a szomszédos Zala megyéhez tartoztak (Hermantilaj és Szentlászló közt, igen szétszórtan) és az ésszakkeleti megyeszögletben számba vett Marcaltő vált utóbb Veszprém megye részévé. Az összeírás nem terjedt ki a borostyánkői uradalom mintegy 30 helységére, amelyek 1491 óta Ausztria birtokában voltak. Kívülük csupán ^ kisebb településcsoportok maradtak ki a felvételből, így Szombathely körül, főleg a Gyöngyös völgyében mintegy 10, a Sorok közelében körülbelül 6, Monyorókeréktől nyugatra mintegy 7 helység, továbbá néhány ezeknél is kisebb (3-4 falunyi) egység Vörösvár, Kőszeg, Jánosháza, Vasvár, Rum és Dobra körül; végül egyes helységek a megye legkülönbözőbb pontjain. Mellőzésük oka a legtöbb esetben az, hogy csupán egytelkes nemesek laktak bennük. A keleti megyeszegély 9 kemenesaljai települése ugyanakkor gondos számbavételben részesült, bár a töröknek hódoltak. Az 1549-ben összeírt nemesurak közül 6-an birtokoltak 100-nál több portát: Batthyány Ferenc, korábban horvát—szlavón bán (611,5 portát, 84 helységben), Salm Miklós királyi főkamarás (542,5 portát, 130 helységben), Csoron András, utóbb veszprémi főispán és báró (302 portát, 60 helységben), Székely Magdolna, két más elhalt férje mellett Thurzó Elek helytartó örököse (260,5 portát, 102 helységben), Nádasdi Tamás országbíró (230 portát, 48 helységben) és Erdődy Péter főispán, utóbb horvát—szlavón bán (121 portát, 13 helységben); az utóbbi kivételével valamennyien az ország teljes nemesi birtokállományából is igen nagy, több száz portányi hányaddal részesültek. A legnagyobb összefüggő uradalmak a nyugati országhatár mentén — egykori gyepüelve területén — feküdtek, így Batthyány birtokában a németújvári és szalonaki uradalom, Salméban és Székely Magdolnáéban a közös felsőlindvai, Salméban még a szentgotthárdi uradalom. Nádasdi és Csoron ugyancsak birtokolt ebben a térségben (lékai és veresvári, illetve dobrai uradalom), de ezenkívül tekintélyes nagyságú, a Rábától keletre és nyugatra kisebb-nagyobb tömbökben elhelyezkedő földeket is. Erdődy javai Monyorókerék körül és Sárvártól nyugatra feküdtek. A megye 36 közép- és 224 kisbirtoka (11—100, illetve 0—10 portányi terjedelműek) közül jó néhányat tartottak kezükben nagyurak (Bakyth Péter királyi kapitány, utóbb báró, másutt sok száz porta tulajdonosa, Bornemisza Pál veszprémi püspök, a győri püspök, IstvánfTy Pál és Sibrik Gergely királyi tanácsosok, Tarnóczy András ajtónállómester, Török János, az ország egyik legnagyobb birtokosa, erdélyi tanácsúr, valamint egykor báróságot viselt családok leszármazottai vagy éppen afelé törekvők (Dessewffy, Egerváry, Sárkány, Telekessy). 19Maksay 857