Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Ung megye 1550
Porta % 100 portán felüli birtokok 134 21,2 11—100 porta közti birtokok 340,5 53,8 0—10 porta közti birtokok 158 25 Összesen 632,5 100 Ung megye 117 pusztatelkéből nagyobb hányad esett a közép- és nagybirtokra, mint amekkora az utóbbiaknak a portákból való részesedése volt. Ezt az arányeltolódást a leleszi konvent, valamint Homonnay György és Sztritey Pál pusztatelkeinek kiemelkedően magas száma okozta. Tekintélyes mennyiségű pusztatelek került összeírásra a népes mezővárosokban (Nagykapóson 21, Ungváron 6, Szerednyén 4), más helységekben csak kivételképp találtak 1-2-nél többet. A nyugati megyeszegély néhány településén (Iske, Sólymos, Szelmenc) az összeírok szerint haláleset volt a pusztulás oka. A megye 830 zselléréből szinte minden helységre és minden birtokosra jutott, a kisbirtokosokra valamivel nagyobb arányban, mint amilyenben a portákból részesedtek. Jó néhány kisnemes jobbágyok nélkül, csupán zsellérekkel gazdálkodott. A mezővárosokban érthető módon zsellérek is szép számmal tömörültek. A kisszámú (85) „szegény" jobbágyból — akárcsak a pusztatelkekből — ugyancsak a leleszi konvent részesült a legnagyobb arányban (magán Nagykaposon például 7 családjuk lakott), Dobónál, a Sztriteyeknél és a kisbirtokosoknál hasonlóképp az átlagszámon felül éltek, a Homonnayaknál az átlagon alul. A 25 új telepítésű jobbágy közül 10-et írtak össze Dobó birtokán (ebből magán Palócon 4-et), a leleszi konventén ugyanakkor egyet sem, s a Homonnayakén is alig néhányat. 2 kisebb nemesi családnak volt még lehetősége egynél több ilyen jobbágy tartására. A 4 Ung megyei majorságot (allodia) a leleszi konvent, 2 Homonnay fivér és 2 kisbirtokos nemes üzemeltette, a 109 szolgálatvállaló zöme pedig Dobónál (45), a konventnél (21), valamint a Hommonayaknál (23, legtöbbjük Györgynél: 12) volt alkalmazásban. A kisebb urak közül csak Némethy László és Hosszúmezeyné tartott 2-nél több (4, illetve 3) servitort. A 109 szolgálatvállaló közül azonban csak 59-et foglalkoztattak kétségtelenül a mezőgazdaságban; ezek a mercenariusok ugyancsak a leleszi konvent, Dobó, Homonnay György és Hosszúmezeyné birtokán voltak megtalálhatók (20, 17, 5, illetve 3 személy), mindenekelőtt a mezővárosokban: a konvent 2 oppidumában (Nagy- és Kiskaposon) 6-6, Dobó Ferenc Palócán 4. A többi szolgálatvállaló közül csak néhány őrről és kulcsárról tudjuk meg közelebbről a foglalkozását, csaknem félszázat servitor megjelöléssel írtak össze. 3 A megye 10 molnárjából 7 működött a nagy- és középbirtokon; a külön számon tartott 4 (Alsónémetin, Csicseren, Kiskaposon és Lakárton összeírt) malom közül 2. 4 Az „egyéb" rovatba a bírókon kívül Dobó birtokain 1 kertész (Polyánkán) és 1 pásztor (Zavodán) került, a Homonnay-birtokon a hegyek közt 1 halász (Vorocsón). A 12 batykó a megye keleti, ruszinok lakta községeiben élt, a Homonnay-birtoktesten és a szerednyei uradalomban, a 3 Vigilatores: Kemence (2), Zavoda (2). Clavigeri: Ungvár, Császlóc. Mercenarii: Iske, Vaján (2), Palóc (4), Sólymos (2), Rebrin (3), Tassolya, Kiskapos (6), Szelmenc (3), Palágy, Palágykomoróc (2), Sislóc (2), Botfalva (2), Nagykapos ( 12), Székó, Felsőnémeti (2), Nagyberezna (3), Daróc (2), Kishelmec, Dubróka (2), Szerednye (2), Csap (2), Salamon, Sztrite, Kisrát. 4 Ez a 10 + 4 egység található meg a táblázat „ip." rovatában.
