Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Trencsén megye 1549

Podmaniczky uradalmak például nem sokkal az összeírás ideje előtt bővültek a lednicei, szucsai, szulyói javakkal: középnemesi családok javaival; a király trencséni uradalma pedig a századforduló körül hosszabb átmeneti időszakban volt idegen kézen (a Zápolyai családnál). A nagybirtokok urai közül új jövevényként jelentkezett a század elején a katonai pályán gyorsan felfutó Kosztka Miklós: a Zápolyaiak lietavai uradalmát, valamint a Kinizsi-örökségként Kereky Gergelyre szállt sztrecséni domíniumot szerezte meg, s Sztrecsénen utóbb vejével, az ugyancsak idegenként idekerült Nyáry Jánossal osztozott. A jelentősebb birtoktestek közül még 4-nek jutott új gazda a Mohács körüli években. Két gyorsan emelkedő család a korábban Zápolyai kézben tartott uradalmakhoz jutott hozzá: Ostrosith az illavaihoz, Tarnóczy pedig a kaszaihoz (az utóbbira a Zápolyai uralom alatt és után is a Kaszay-Leszkóczyak formáltak igényt). A másik két új birtokos értelmiségi pályán futott be gyors karriert: Szilády Péter, az egyházjog doktora számára Szalaházy Tamás püspöki kancellár eszközölte ki az ugróci vártartomány birtoklási jogát (ennek az uralmáért korábban hosszú időn át a Pongrácz, a Bánffy, a Vicsapi, a Zabláthy család és mások viaskodtak), Aranyáni ítélőmester pedig kisebb nemesi családok 3 falujára szerzett adományt. i