Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Trencsén megye 1549
kisbirtokosok is beszélték azok nyelvét (akár második nyelvként, akár anyanyelvként). Erre mutat, hogy csaknem valamennyiük neve szlovák képzésű és csak néhány névnek élt a párhuzamos magyar formája is. A tehetősebb birtokosok közül ugyanakkor csak a Podmaniczkyak viseltek helyi szláv nevet. Az Ostrosith, a Kosztka (és a kisnemesek közül a Svehla) más szláv népek közösségéből jött családok voltak. Egytelkes nemesek 1 43 helységben laktak, legsűrűbben a Trencsén körüli Vág-völgyben, attól délkeletre Bán körzetében, valamint Rajec körül a Zsilnica völgyében és Illava körül a Vág mellett; csupán 4-5 településük feküdt szórtan, a megye déli, illetve északi végein. A 86 családfő közül az egy közösségben élők igen gyakran voltak azonos nevet viselő testvérek vagy rokonok; legtöbbjük — egyedül vagy rokonaival — egész kúrián élt, alig néhányuk fél- vagy töredékkurián. Egyikük szolgabírói, másikuk harmincadosi tisztet viselt. Több helyütt laktak köztük zsellérek (34), egy helységben pásztorok (2), s nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy ezek is a kisnemesi társadalomnak, illetve e közösség legmélyebbre süllyedt rétegének tagjai voltak-e vagy éppenséggel az egy telkesek zsellérei. Egy helyen jobbágyokat, másutt a jómódú Roson család majorságát és több kúriáját írták össze az egytelkes nemesekkel. Az érsek és a püspök javain kívül csupán egy egyházi birtokot vettek számba a megyében: a szkalkai apátságét. Egyházi kézen 83,5 portát találtak (a megyei porták 5,3%-át). Polgári tulajdon volt Trencsén város 96,5 portája (6,3%) Porta % 100 portán felüli birtokok 858,5 54,9 11—100 porta közti birtokok 572,5 36,6 0—10 porta közti birtokok 132 8,5 Összesen 1563 100 Az 534 pusztatelekből jóval az átlagaránynál több volt található számos kisbirtokon (Draskóczyén, Majthényi Bertalanén, Maloveczkyén, Motesiczkyén, Svehláén), a középbirtokok némelyikén (a nyitrai püspök és Ostrosith birtokán). Ugyanakkor egyáltalán nem írtak össze pusztát jelentős számú más kisbirtokon, valamint az érsek és Trencsén város jószágain. A nagybirtok egy részén (Podmaniczky és Kosztka faluiban) átlagon felüli, másik részén (a király és BánfTy helységeiben) csak igen kevés pusztát találtak. Érthető módon sok jobbágytelek maradt üresen a népes mezővárosok egy részében, továbbá Bronyistyén (itt a legtöbb, 30), Teplán és Teplicén. A telekpusztulás okaként az összeírok néhol közelebbi körülményeket is feltüntettek: a legtöbb esetben azt, hogy az úrbéresek „letették a jobbágyságot" (a király birtokán 15-en, egyikük „szegénység miatt", Szilády Péterné jószágán 22-en, Kosztka egyik falujában 4-en, Podmaniczkyéban 2-en). Sokan „lopva" távoztak el (Podmaniczky birtokairól 11-en, a 14 milohovi zsellért itt nem számítva); egy mosztiscsei család Morvaországba vándorolt; Kosztka jószágáról 4en „futottak el", a szkalkai apátság két birtokáról „többen" is, közülük a viezdiek „Podmaniczky nyomorgatása miatt". Két Szunyogh-jobbágy telke az ínség, nélkülözés és a gabona hiánya miatt maradt pusztán (Brodnón), a Rosonok és Sziládyné egy-egy jobbágyáé „nélkülözés " miatt (Pruzsinán, illetve Ugrócon). Más pusztatelkekről csak annyit tudunk meg, hogy tűzvésznek vagy 1 Összeírásukat 1. Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XLIV.
