Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Torna megye 1549?

északi és a déli megyeszegélyen koncentrálódtak. Égéskárról csak egyetlen esetben történt említés. Északon feküdt az egyedüli elpusztult település, Kornalippa is. Ugyancsak magas volt a megyei zsellérek száma (277); a kisbirtokra valamivel több jutott belőlük, mint portaarányuk alapján várható volna (különösen Komjáthyra, de a középbirtokos Horváthnéra is, magában Torna helységben 26 zsellért írtak össze). Az új telepítésű jobbágyok (32) 1 kivételével csak nagy- és középbirtokon éltek, nagyobb arányban Horváthné, a Chetneky és a Sziny família jószágán; Horváthné Újfalun 8-at is tartott közülük. Torna megye egyedüli allódiumát a gombaszögi pálosok falujában írták össze, a 41 urasági szolgálatvállalóból (servitorból) pedig 38-at fele-fele arányban Horváthnénál és Bebeknél; egyedül Tornán 13-at, Szögligeten 7-et. A molnárok

2 túlnyomó része a Bebek, a Chetneky és a Sziny család jószágán működött, Petrin és Jósvafőn 3 is. Az „egyéb" rovaton fölvett 25 személy mind bíró volt. A megye egyetlen városkája, Torna, Horváthné birtoka, 25 portájával és 42 más egységével a legnépesebb település rangját is viselte; a lakosságszámot tekintve a szádvári uradalom 2 faluja (Almás és Szögliget) következett utána, s további 11 településen volt 20-on felül a porták és más egységek száma. A 12 ismert nevű birtokos (család, intézmény) közül csupán kettő akadt nem régóta helyben élő, s közülük is csak Horváth Gáspárnéra esett jelentősebb földterület, a tornai domínium. Ezt a korábbi Zápolyai- (még előbb Bebek-) birtokot Mohács után királyi adományként a férj, vingárti Horváth Gáspár, Ferdinánd főkamarásmestere szerezte. Az évszázadok során beköltöző nemes családok legtöbbje Gömörből érkezett.