Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Szepes megye 1549
SZEPES MEGYE 1549 • A megye határai évszázadokon át változatlanok maradtak, csupán a Lengyelországnak elzálogosított városok kisebbítették gyakorlatilag a területét, negyedfélszáz éven át. Ilyen módon az egyébként alapos 1549. évi adójegyzékből is hiányoznak a 13 város (Béla, Durand, Felka, Igló, Leibic, Mateóc, Menhárd, Olaszi, Poprád, Ruszdorf, Strázsa, Szepesszombat és Szepes váralj a), valamint Lubló, Podolin és Gnézda adatai, nemkülönben a két megmaradt királyi városé, Lőcséé és Késmárké. Kívülük csupán egy-egy elszórt helység s a magasabb hegységek még csupán bontakozó települései nem kerültek be az összeírásba. Igazán jelentős, 100 portán felüli birtoka a megyében csupán Báthori András tárnokmesternek, az ország legvagyonosabb világi földesurának volt: 359 porta, 43 helységben, köztük a „11 város", a Szepesvár körüli falvak, Rihnó és tartozékai, valamint a bányavárosok (Gölnic, Szomolnok és a kisebbek). A birtok törzse a Hernád völgyén húzódott végig, jó néhány szigettel és nyúlvánnyal tőle északra és nyugatra (legmesszebbre Frankóvá és Alsósunyava feküdt), s a törzshöz csatlakozott a megye délkeleti szögletének bányavidéke. Ebben az időben az egész birtoktestet Szepes vára tartozékaként is számon tartották. 16 birtokosnak volt 10-nél nagyobb, de 100-nál kisebb számú portája és 19-nek 10-nél kevesebb. A középbirtokosok közül Tárczay György bárófiúként született. Laszky Albert János király erdélyi vajdájának és kormányzójának fia volt, Berzeviczy Kristófnak pedig 2 gyermeke jutott be a lengyel, illetve a magyar nagyurak sorába. Tárczay, Laszky és Berzeviczy egyaránt vártartományokat is birtokoltak. A megye vezető tisztségviselői és további várbirtokosai a Berthóty, Görgey, Horváth, Lomniczky, Máriássy, Polyánkay, Pottornyay, Segnyey, Sutka, Szakács, Tőke és Varkocs családból kerültek ki. Egytelkes nemeseket az összeírással egyidőben 21 helység területén vettek számba, 50 kisnemestelken. 1 A helységek legjobban Csötörtökhely körül (elsősorban attól északnyugatra, a lándzsásszék területén) tömörültek, falvanként 2—8 telekkel, a többi Görgő—Csépányfalu— Krompach—Polyánka térségében, ritkásan feküdt, mindössze l-l nemessessióval. 52 helyben lakó kisnemes került név szerinti számbavételre; 13 telek, úgy látszik, birtokos nemesek tulajdonában volt (és feltehetően más, meg nem nevezett birtoktalan nemesek lakták). • 1 Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XXXV.
