Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Szabolcs megye 1549
együttesét számítva tekintélyes nagyságú (100 portán felüli) jószág jutott a Báthori család 5 más tagjának (a távolabbi rokon Szaniszlóíi-ágból) és 3 Kállaynak (a Kállay Lőkös ágazatból). Hárman a Perényiek régi bárócsaládjából (Gábor, utóbb tárnokmester, majd országbíró, egy másik ágból János főispán és unokatestvére Ferenc, erdélyi tanácsúr) együttesen ugyancsak 100 portán felüli földvagyont birtokoltak. Két mágnástestvérpár (Lossonczy Antal, előbb pohárnokmester, és öccse, István főkapitány, valamint Dobó István, nem sokkal utóbb erdélyi vajda és bátyja, Ferenc) mellett számos olyan szerény birtokosa élt Szabolcsnak, akik bárói rokonságukkal, elődeikkel emelkedtek ki a megyei urak közül (Brodarith Mátyás, a kancellár öccse, Czibak Péter, az erdélyi vajda fivére, a Derencsényiek, a Paksyak és a Szokolyak), illetve akik családja röviddel utóbb jutott a kiváltságosak közé (Horváth Márk, majd a Károlyiak báróságra, egy Kákonyi-utód erdélyi tanácsúri méltóságra). Országos birtokállományát tekintve Báthori András, Török, Serédy, Fráter György, Lossonczy István és a 3 Perényi tartozott a legvagyonosabbak kategóriájába. Szabolcs vezető tisztségviselő-családai közé számított az említetteken kívül az Anarcsy, Apagyi, Bakay, Bessenyey, Bogáthy, Bogdány, Cseres, Csicsery, Csobay, Csury, Dersy, Farkas, Fuló, Guthy, Hodossy, Kamarás, Kemecsey, Kérchy, Lövey, Megyery, Orossy, Perkedy, Petneházy, Petry, Ramocsaházy, Sényey, Soós, Tarkányi, Tegzes, Téthy, Vay, Zeleméry család. Sokan a megyén kívüljátszottak kiemelkedő szerepet (Bacskay, Chapy, Czéczey, Körösy, Magyi, Némethy, Pázmány, Witkay, Zoltán stb.). Az egytelkes nemesek, akiket az 1549. év két összeírása sorol fel név szerint, 29 helységben laktak: 138 családfő. 2 E helységek kevés kivétellel a Nyírség keleti felén észak-déli irányban húzódó sorban, az egykori gyepűvonal körül feküdtek; zömükben 1-6 nemescsalád élt, csak a megye déli szögletébe eső Sápon és Földesen tömörültek kimagasló számban (29-en, illetve 36-an). Túlnyomó többségük a teljes (25 dénáros) taxát fizette, csupán mintegy ötödrészük volt szegényebb és adózott fél összeggel. Egyházi testületek (személyek) közül az egri káptalanon kívül a váradi püspöknek és káptalannak volt Szabolcsban jelentősebb számú portája, a leleszi konventnek és egy plébánosnak alig néhány. Együttesen 226 portát (a megyei porták 5,8%-át) mondhatták magukénak. Porta % 100 portán felüli birtokok 1716 44,4 11—100 porta közti birtokok 1484 38,4 0—10 porta közti birtokok 665 17,2 Összesen 3865 100 Szabolcs megyében a rovásadó-összeírás alkalmával 1 helységet (Magyot) és 273 jobbágytelket találtak pusztán. Jelentős égéskárokról tettek említést Nagykállón és Piricsén (23, illetve 7 égett telekről). Nagyméretű volt még a pusztulás Viden, Bulyon, a sűrűn lakott Újvároson és Zeleméren. A közepes nagyságú birtokokon állt lakatlanul — abszolút számban és portaarányviszonylatban is — a legkevesebb jobbágytelek (jó néhányukon, így a váradi püspök 60 portányi jószágán, egyáltalán nem is akadt ilyen, s ezt Báthoriné, Magyi Péter, Perényi János, Szokoly István és mások nagyszámú elhagyott telkei csak kevéssé ellensúlyozták). A kisbirtokosok 2 Oros 2, Gáva, Rád 2, Gégény 4, Sényő 5, Túra, Bir, Perked, Aba 2, Szakoly, Gelse 2, Ártánháza 3, Szentmiklós, Sáp 29, Földes 36, Kállósemjén, Besenyőd 13, Piricse, Beitek, Pilis 5, Ábrány, Iklód 2, Jákó 3, Kércs, Ramocsaháza 3, Lövő 7, Lövőpetri 3, Apáti, Jéke 4 — Legtöbbjüket az 1549. évi második dicában vették jegyzékbe, a többit az elsőben.
