Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bevezetés

soltészainak-kenézeinek zónája különösképp világosan elhatárolódik a magyar bírókétól. (Turóc és Zólyom megye 3-4 elszórt soltészsága más jellegű.) Ung és Bereg 18 településén a ruszinok ortodox pópáinak (batykóinak) jelenléte ad útbaigazítást a lakók etnikai hovatartozásáról. Csupán jelzésszerűen utalnak a szélső országkaréj nem magyar parasztlakosságára a helyi, jó részben paraszti eredetű kisbirtokos nemesség körében fel-felbukkanó szláv, román és német családnevek, különösen Trencsén és Zólyom, illetve Máramaros területén; az utóbbiak szlovák, ill. román névállománya jelentős hányadot ér el, tehát masszív szlovák, román parasztnépességbázisra utal. Az etnikai hovatartozás közvetlen megjelölésére csak olyankor került sor az összeírásokban, amikor valamelyik közösség nemcsak nyelvében, hanem jogi, társadalmi helyzetét tekintve is eltért a környezetétől s ezért megkülönböztetésre szorult. így vették jegyzékbe egyes közép-szolnoki meg szatmári faluk románjait (Walachi, Wolachy, Walaky), akiknek közvetlen szomszédságában magyarok éltek. Az ország északnyugati szegélyének magas hegyvidéki uradalmaiban (Trencsénnek, illetve Árvának, Turócnak és Liptónak l-l helységében) élő „vlachok" — itt ruszin nyelvű pásztorok — elsősorban ugyancsak életformájukban váltak el földműves-állattartó szomszédaiktól, akik többnyire külön településeken is helyezkedtek el. Kivételszámba ment, ha a vlachokat már jobbágyporták lakóiként vagy várőrökként írták össze. Külön számontartásukra éppen mentességeik, kiváltságaik miatt volt szükség. A leghatározottabban azok az idegen népcsoportok különültek el környezetüktől — az életben és a jegyzékekben egyaránt — amelyek csupán a közelebbi múltban foglalták el új településhelyüket. Ilyen csoportokat alkottak a török elől a védett nyugati határ mentén észak felé húzódó horvátok: Mosón megye egyik falujában mint a helyben is birtokos osztrák úr, Puchheim telepitettjei, Pozsony és Nyitra megye 6-6 helységében mint új telepesek, menekültek, mint egy falu újjáalapítói, máskor mint „szegények", zsellérek tűntek föl. Szabolcs megye 3 településére rácok, 2 másikra „oroszok", Szabolcs 1 és Zemplén 3 községébe közelebbről nem ismert eredetű „szlávok" költöztek, 2 zempléni falu kivételével mind a 9-ben magyarok mellé. Befogadóik — Mosontól Pozsonyon és Nyitrán át Szabolcsig és Zemplénig—legnagyobb részben nagybirtokosok voltak, a két utóbbi megyében néhány szerényebb vagyonú nemesúr is. Nagybirtokosok adtak helyet 6 Pozsony megyei helységben hódoltsági magyar menekülteknek is. ÚTBAIGAZÍTÁS A TÁBLÁZATOK HASZNÁLATÁHOZ A helységek szerinti táblázatban az adatsorok az egyes megyéken belül a helységnevek ábécéjében sorakoznak, megyénként újra kezdődő folyamatos sorszámozással. A ábécérendet is meghatározó hely névváltozatoknak (a második rovat modern ortográfiájú, gyakori helyneveinek) kialakításában a magyar helytörténeti irodalom jól bevált hagyományait követtük (főleg Lipszky, Csánki, Györffy módszerét). A második rovat zárójelben közli a helységek forrásban olvasható névalakját is, kétségtelen elírás esetén felkiáltójellel. Nagyobb számban közöltünk további, párhuzamos névalakokat is. Különös tekintettel voltunk itt az eredeti forrásban megadott névváltozat sajátosságaira. Idegen eredetű neveket is magyaros ortográfiával közöltünk, a németek kivételével. A címnév és a forrásbeli névalak kivételével minden más hely név variáns a helynév sorszámát viselő jegyzetben olvasható. A második rovatban a helység neve alatt a birtokosok nevei állnak. Az utóbbiak alakját megyemonográfiák és családtörténeti munkák (főleg Nagy Iván müve) nyomán alakítottuk ki, esetenként további rovásadójegyzékeket is felhasználva. Az y-os névvégződés mindhárom említett lelőhely szövegeiben szinte teljesen kiszorította az ivégződést, ez tükröződik itteni táblázatainkban is. Kivételesen, ha teljes biztonsággal tehettük, az