Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
megyeterületrész közt, hiszen ha ezt nem tesszük, akkor a több városnak helyt adó területrészre a valóságosnál kisebb portaszámok estek volna és megfordítva. 377 A rovásadójegyzékek legnagyobb része a porták mellett további (zsellérekre, szegénynek minősülő jobbágyokra stb. vonatkozó) adatokat is tartalmaz, a kiegészítés során ezek hiányát is pótolnunk kellett. A portáknak és a pusztákon kívüli többi egységnek a megye összeírt részében érvényes százalékarányát föltételeztük érvényesnek a hiányzó megyerészben is. 12 megyénél azonban ez a módszer nem volt alkalmazható, mert azok összeírásai csak a portákat közlik (vagy legfeljebb mellettük minimális más egységet). Közülük Bars, Hont és Veszprém megye összeírásai 1549-ből valók, az év többi összeírásaihoz hasonló módszerrel készültek, és minden jel arra mutat, hogy a portákon kívüli egységeket csupán kihagyták a ránk maradt példányokból. A kis-honti kerület „szegény" jobbágyairól és malmairól egy 1543. évi rovásadójegyzék tudósít. Nyolc hódoltsági megye (Arad, Baranya, Békés, Csanád, Csongrád, Külső-Szolnok, Pest és Zaránd) 1561-beli vagy legkorábban az 50-es években keletkezett felvételei esetében a dicatorok kétségkívül csupán a messziről behívott községi küldöttek alig ellenőrizhető vallomásaira támaszkodhattak, hiszen e már régóta igen veszélyeztetett területeken másra aligha volt mód. Ezek a vallomások kétségkívül csupán a portaösszegek valamelyes meghatározására voltak elegendők, a többi egységeket föltehetőleg igyekeztek, legalábbis részben, a portákba bekalkulálni. Mi mindennek megfelelően a másik 35 megye portáinak és puszták nélküli többi egységének egymáshoz viszonyított átlagarányából (1 : 0,94) kiindulva, Barsra, Hontra, Veszprémre és a kishonti kerületre ezt az átlagarányt véltük valószínüsíthetőnek, s ezért portaszámaik 94%-ára becsültük az ott hiányzó „többi egységet", a 8 hódoltsági megye esetében pedig csupán ennek felére, 47%-ra. Pilis megye, valamint a Jászság-Kunság hiányzó portáit 15. századi portaszámaik alapján abban a föltevésben rekonstruáltuk, hogy a portaszámok az eltelt viszontagságos fél évszázad alatt hozzávetőleg olyan arányban csökkentek, mint a többi hódoltsági megyében. 378 A későbbi Bánság és Bácska (Temes, Torontál, Keve, Krassó, illetve Bács és Bodrog megye) mélyen bent a hódoltságban fekvő területével a magyar államigazgatás szerveinek szinte minden kapcsolata megszakadt már ekkorra (az utolsók az 1550-es évek elején), információink egyelőre alig vannak róla, s ezért éppen úgy kívül hagytuk számításainkon, mint a Dráván túli földet, amely részint az adóztatok számára ugyancsak hozzáférhetetlenül, hódoltsági sorban, részint a horvát— szlavón társország keretében élte a maga külön életét. Nemkülönben mellőztük az immár független állammá szervezkedett Erdélyt. Számításainkat, kiegészítve az egytelkes nemesek egykorú vagy közel egykorú, megyemonográfiák nyomán ugyancsak kiegészített számadataival, a mellékelt 3. táblázaton mutatjuk be. A portaösszeg (a kiegészítésekkel együtt) még a felét sem éri el az 1494—95-ben regisztráltnak, s ehhez a két felmérés közt eltelt több mint fél évszázad háborús csapásai, pusztításai már magukban is elegendő magyarázatul szolgálnak. A 16. század közepén 89031,5 portával számolhatunk, az előző század végén ugyanazon a területen 184 380,5 portával. 379 Csupán két olyan megye akadt, amelynek portaszáma a két időpont között nem csökkent: Bihar és Kraszna; itt nemcsak ezek viszonylagos védettsége s az ezzel járó népességgyarapodás, menekültbeköltözés adja meg a 377 Az összeírásba föl nem vett királyi városokat (azaz az utóbbiak túlnyomó részét), valamint néhány kiemelkedő lélekszámú hódoltsági várost ebbe a számításba nem vontuk be. 378 L. Szabó !.: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. In: Magyarország történeti demográfiája. Bp. 1963. (alább: Szabó I. 1963) 69, 94—95. 379 Uo. 69. Az ott közölt portaösszegekből 15 megye adatait kellett levonnunk, azokét a megyékét, amelyekkel 1549 körül az ismert okokból nem számolhattunk. Az egybevetés érvényét egyébként gyengíti, hogy a 15. századi összeírásban a porták adatai mellett nem számolhattunk a zsellérekével, pusztákéval és más egységekével, s csupán föltételezzük, hogy az egykori kalkuláció ezeket nem vette figyelembe. Másfelöl kétségtelennek tűnik, hogy az akkori porták mögött kisebb számú háztartás — a feldolgozó szerint 2 — húzódik meg, mint a félszáz évvel későbbiek mögött: uo. 77.
