Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Külső-Szolnok megye 1561
KÜLSŐ-SZOLNOK MEGYE 1561 • A Mohács után megindult alföldi hadjárások és pusztítások ellenére Külső-Szolnok megye a 16. század közepéig valamiképp még fenntartotta magát, Szolnok vára 1552. évi elestével azonban rövidesen egészében meghódolt. Ugyanakkor a rovásadószedők, amíg csak Eger vára magyar kézen maradt, Külső-Szolnok területéről is igyekeztek az adót behajtani, ha nem is mindig sikerrel. 1561-ben a megye bizonytalan déli határain számos olyan helység is a külső-szolnokiaknak a jegyzékébe került, amelyek utóbb Csongrádhoz (Ecser), Békéshez (Bábocka, Fejéregyház, Telekszállása, Bánrév, Csudaballa), illetve a Nagykunsághoz (Kunszentmárton, Mesterszállás, Kiskaba) csatolódtak. Északi irányban, Heves megye és a Nagykunság felé a megyehatár Tiszapüspöki—Szentmiklós—Kenderes vonalától északra húzódott, ez a határ azonban később elhalványult, miután 1567-ben Heves és Külső-Szolnok megyét egyesítették. Az 1561 -évi dicatorok a történeti megyehatáron belül fekvő helységeket — a török erősséggé vált Szolnok meg a Tiszától nyugatra fekvő megyeszakasz (Rékas, Abony, Tószeg, Várkony, Vezseny) kivételével — maradéktalanul igyekeztek jegyzékbe venni. A megye két legnagyobb birtokosa két mezővárosnak, az igen népes Mezőtúrnak, valamint Várkonynak volt közös ura: Derencsényi Farkasnénak (Derencsényi Imre horvát—szlavón bán unokája özvegyének) 210 porta jutott, Kerecsényi László gyulai várkapitánynak (utóbb báró) 136 porta. Tizenegy birtokost írtak össze 10-nél nagyobb (de 100-nál kisebb) portaszámmal és 33-at ennél kevesebbel. A bárói rendbe tartozott Zay Ferenc főispán, utóbb felső-magyarországi főkapitány, egykor János király mellett viselt országbírói tisztet Pöstyéni Gergely, és az ország (illetve Erdély) nagyurai közé számítandó Czibaknak, a két Csáky testvérnek meg Paksynak a rokonsága. Vezető középbirtokos família volt az összeírottak közül Külső-Szolnokban a Vass és a Vezsenyi; a megyén kívül a Kátay, a Kende, a Kenderesy és a Vetéssy. Az egyházi javak (a váradi püspöké és a szentlőrinci pálosoké, együttesen 53 porta) mindössze 7%-át jelentették a megye teljes portaállományának. Porta % 100 portán felüli birtokok 346,5 46,6 11—100 porta közti birtokok 310 41,8 0—10 porta közti birtokok 86,5 11,6 ' Összesen 743 100