Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
A „spectabilis et magnificus" kettős jelző — mint legmagasabb — járt az örökös comes méltósághoz. A Habsburgok első éveiben csak a Báthori, a Perényi, a Szentgyörgyi-Bazini család egyes tagjai, meg a régi horvát arisztokrata famíliák (Zrínyi, Blagay, Frangepán, Szluny stb.) használhatták, utóbb Nádasdi Tamás, Majlát István, az 1550-es évektől Dobó István is. A többi bárónak be kellett érnie a „magnificus" jelzővel, amit a leszármazottak ekkoriban már mindenkor örököltek (ahogyan a századközép bárósító oklevelei ezt ki is mondták). 168 Pethő János a testvéreivel együtt nyert báróságot (1549), a Szentgyörgyi-Baziniak és a Homonnayak közt számos felnőtt testvér, unokatestvér volt „magnificus" párhuzamosan, míg az új bárók közül Serédy Gáspár édestestvére (György), vagy Nádasdi Tamásé (Kristóf) sokáig nem jutottak erre a méltóságra. A bárókon, királyi tanácsosokon kívül egy-egy „aulae familiaris"-t is ezzel a jelzővel illettek. A királyi familiárisok többsége, nagyszámú főispán vagy a személynök azonban csak a nemeseknek kijáró „egregius" címet viselte, akárcsak régi nagyúri családok nem egy tagja, különösképp miután fej- és jószágvesztés ítélettel marasztalták el őket (Héderváry, Forgách). A birtokos nemesek szoros értelemben vett közösségén kívül állóknak más-más, néha alkalmi címek jutottak (az egyháziaknak: venerabilis, reverendissimus, a katonáknak néha: strenuus, a nőknek: generosa, a külföldieknek pl.: generosus). 169 A vezető réteg utánpótlása már a korábbi időkben is legtöbbször a bárókhoz vagyonban, befolyásban legközelebb állók „proceres" közül adódott. A királyi udvarban jártas egyházi és világi személyek, gyakorta nem is magasrangúak ajánlották be pártfogoltjaikat. Hadvezetői érdemek vagy a nagyúri családokba való beházasodás útján lehetett legkönyebben érvényesülni. Máskor királyi familiárisként való hosszas udvari szolgálattal. 170 Ferdinánd a bárói rangra emeléshez kikérte tanácsa beleegyezését is. 171 A tanács működését illetően bizonyára hihetünk a jól értesült Istvánffynak, aki szerint a kassai parancsnoki kinevezés éppúgy „approbante senatu" történt, mint ahogyan háború és béke kérdésében is vita folyt ott, sőt Miksa király Dobó és Balassa kínos hűtlenségi ügyét is részletesen ismertette a tanácsban. Igaz, más alkalommal meg Ferdinánd az egyik fontos külpolitikai ügyet csupán az érsekkel és a nádorral („principes senatus"), két püspükkel, utána pedig német tanácsadóival beszélte meg, s a német tanácsadóknak, valamint néhány magyar bizalmasának máskor is kiemelkedő szerep jutott a döntések meghozatalában. 172 A túlságosan széles körű királyi tanácson belül szükség volt egy állandóan az uralkodó székhelyen tartózkodó szervre is. Létszámát, összetételét az 1530—40-es években (mint helytartói tanácsét) többször, majd 1552-ben újra szabályozták, 173 1 549-ben az érsek-helytartón, négy püspökön meg a budai préposton (Bornemisza Péteren) kívül öt úrnak kellett állandóan a pozsonyi tanácsban lennie (Révay Ferenc nádori helytartó, Balassa Imre, Mérey Mihály, Sibrik Gergely és IstvánfTy Pál), négy másiknak pedig és további tanácsosoknak, ha a városban tartózkodtak, a tanácskozásban részt venniük (sua loca in consilio habere; a megnevezettek: Salm Miklós comes, Nádasdi Tamás országbíró, Báthori András főkapitány, Batthyány Ferenc). 174 Az országhatáron túl eső uralkodói székhely a korábban a Budához szokott uraknak terhessé és 168 Majlád Gábor 1548, Pethő János 1549, Dobó István 1553. Lásd a Lib. reg. II-III. kötetét. 169 Lásd a Lib. reg. első 3 kötete id. h. 170 Fügedi 25—26. 171 Lib. reg. I. 1535: Nyáry Ferenc, II. 1548: Pethő János bárósága. — A Zápolyai-udvarban Bodó Ferenc bárói kinevezése alkalmából ilyen hozzájárulásról nem esik szó. Szamosközy István történeti maradványai. Közli: Pettkó B. Történelmi Tár, 1889. 308. — Barta G.: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után. Századok, 1977. (alább: Barta: Száz.) 643. 172 IstvánfTy 134, 149,161,258,262,287,331. — L. még: Bárdossy L.: Magyar politika a mohácsi vész után. Bp. 1943. 119—122. — A tanács működésére 1. Ember Gy. 80—81. 173 Márk: 474-^80, 489—492, 578—587. — Ember Gy. 91. s köv. 174 MTA Kézirattára, Tört. ívrét 55. 64—67.
