Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Közép-Szolnok megye 1549
KÖZÉP-SZOLNOK MEGYE 1549 Közép-Szolnok megye a 16. század 40-es éveiben, amikor a királyi rovok több alkalommal is elvégezték benne a munkájukat, még őrizte középkori határait; ilyen módon a később századokon át független életet élt Kővár-vidék is hozzá tartozott, kivéve annak szélső keleti sávján (Kapnikbányától délre) néhány helységet. Másutt csak apró határváltozások estek a 16. század után: Domoszló (a délnyugati határon) akkor még Krasznához tartozott, Esztró és Oláhkékes pedig csak utóbb került Közép-Szolnokból Szatmárba, Királyi és Terebes Biharba. (A későbbi századokban jó ideig Szatmár megyéhez számítottak két Közép-Szolnokba ékelődő területet is: Alsó- és Felsőszopor, Szoldobágy és Cikó területét.) Az összeírok az említett határokon belül alig mellőztek egyes helységeket, leginkább még Kővár-vidékén. Legtöbb portát (350-et) a megyében Drágfy Gáspárné birtokolt, a közép-szolnoki és krasznai főispánnak, régi bárói család tagjának az özvegye, igen tekintélyes mennyiségű megyén kívüli jószágokkal együtt. Közép-szolnoki javai 121 helységben feküdtek. A kővári uradalom és a megye hozzákapcsolódó keleti részei összefüggő nagy tömböt alkottak (bennük Szilágycseh várossal), de nyugaton (Királydaróc meg Bajon környékén, továbbá Bihar megye területébe ékelve) is voltak falucsoportok — másutt meg egyes települések — Drágfyné kezén. Fráter György váradi püspök, az erdélyi udvar első embere 278 portának volt ura 12 helység területén: Zilahon és a hozzá kapcsolódó falukban, valamint Tasnád tágabb körzetében. Jakchy Mihály, akinek családjából (távolabbi rokonságából) csak a korábbi évszázadok folyamán kerültek ki zászlósurak, 126,5 portát mondhatott magáénak: 27 helységének egy része Hadadot vette körül, beékelődve a Drágfy-birtoktömbbe is (hadadi uradalom, Kusaly mezőváros). A többi Jakchy-helység Zsibó körül feküdt. Közép-Szolnokban 12-en birtokoltak 11-—100 közti számú portát és 112-en ennél kevesebbet. A két csoport kiemelkedő személyiségei voltak: somlyói Báthori András, erdélyi tanácsúr, a két fejedelem bátyja, Közép-Szolnokon túl is sok száz portával, valamint távolabbi rokona, Báthori Imre; 3 Csáky atyafi, az erdélyi udvar kancellárjának famíliájából, 15. századi zászlósurak oldalági leszármazottai; Károlyi Péter, akinek unokája bárói méltóságig vitte; Pekry Miklós (az asztalnokmester famíliájából), valamint a 2 Sarmasághy (Sarmasághy Zsigmond egy nemzedékkel utóbb erdélyi tanácsúr lett). A megye tisztségviselői, legjelentősebb középbirtokosai a következő családokból kerültek ki: Becsky, Bornemisza, Dengeleghy, Désházy, Dobay, Farnosy, Gencsy, Halmágyi, Haraklyáni, Harangi, Hodossy, Horváth, Kaplyon, Körösy, Mezőgyáni, Mindszenthy, Peley, Perneszy, Ramocsa, Spáczay, Szentkirályi, Szilágyszegy, Szodoray. A Pázmányok vagy a Perneszyek csak a megye határain túl játszottak fontos szerepet. Az egytelkes nemeseket a dicatorok összeírásuk végén vették számba: 23 helységben 94 családfőt, akik közül 21 csupán féltelken vagy az egésztelek más hányadán élt. Mehyőn 15,
