Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Komárom megye 1549
KOMÁROM MEGYE 1549 Esztergom és Tata elestével (1543) Komárom megye dunántúli része — erősen megfogyatkozott lakossággal — hosszú időre török uralom alá került, s így az ottani helységek kiestek a magyar dncstári adóztatás hatósugarából. A Dunától északra eső megyefél Komáromtól keletre fekvő íalui is adóztak ugyan a töröknek, de ezeket a magyar kincstár emberei is összeírták, a tőlük lyugatra esőkkel együtt. Ami kimaradt (több mint 10 település), annak nagyobb részét az ígytelkes nemesek listájára vették föl. Az egykori megyeterület csupán a dunántúli részen mutatott lehány szembetűnőbb eltérést a későbbitől, aminek a magyar adóztatás szempontjából nem volt nár jelentősége. A megyében két tekintélyes birtoktestet találtak: a legnagyobb, az esztergomi érseké 197 aortára terjedt ki, 15 helység területén. Legtöbbjük összefüggő tömbben feküdt: a megye északi észén, 2 település Komáromtól keletre; sok adózott közülük a töröknek. A király 10, Komáromtól nyugatra eső községben birtokolt 135 portát, 6-an voltak 11 és 100 porta közti jószág irai, a legmódosabb Posár Menyhért, a megye egyik régi és jelentős, alispánt adó középbirtokos családjából. A 27 (0—10 porta közti) kisbirtok tulajdonosai közé számított néhány úr a nemesség egfelsőbb rétegéből: a nagybirtokos Bakyth Péter királyi kapitány, a más megyékben tekintélyes avakkal rendelkező Nyáry Ferenc királyi lovászmester, Mérey János, a királyi személynök fivére ;s Zomor János, utóbb személynök. 113 egytelkes nemest írtak össze 24 helységben, legtöbbjüket Komáromtól nyugatra elhúzódó aluk sávjában. Az érsekén kívül csupán 1 egyházi birtok maradt erre az időre Komárom megye földjén: a 5udai (nyúlszigeti) apácáké. Egyházi kézen volt 211 porta (a megyei porták 40,9%-a). Porta % 100 portán felüli birtokok 332 64,4 11—100 porta közti birtokok 111,2 21,6 0—10 porta közti birtokok 72,3 14,0 Összesen 515,5 100 A tekintélyes számú (118) pusztatelekből az átlagosnál több jutott az esztergomi érsek, a cözépbirtokos Felpéczy és néhány kisbirtokos jószágára, jelentős részüket érthető módon a megye iszakkeleti, hódolt részén írták össze; ugyanakkor a király nyugaton fekvő, védettebb faluiban igyet sem. Égéskárról 7 martosi telken kívül csupán elvétve tudósít a jegyzék.
