Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bevezetés

A majorsági termelés ismeretes módon mindenekelőtt a tulajdonos és házanépe, alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére szolgált, ahogyan az úrbéres szolgáltatásokból, avagy a dézsmabérletből vagy más forrásokból származó természetbenieknek is ez volt az elsődleges funkciója. A fölösleget azonban, ahol csak alkalom kínálkozott rá, pénzzé kívánták tenni, és régóta ismert volt a kedvező áron vásárolt áruk lehetőleg magas áron való eladásának gyakorlata, majd csakhamar az a gyakorlat is, amely a feudális hatalomra támaszkodva, a jobbágyot hol mint eladót, hol mint vevőt tette az úri érdekek kiszolgáltatottjává. Az áruértékesítési kedvet az egész század folyamán ébren tartotta, sőt fokozta a mezőgazdasági árak szüntelen növekedése. így azután a nagyobb és kisebb birtokok jó részében rendszeressé vált a bor, a gabona, a marhák, a juhok, a disznók, a halak vétele és eladása; állatot messze idegenből — főként a hódoltságból — is vásároltak, s az értékesítés hatósugara is kiterjedt a helybeli földesúri kocsmáktól a megyegyülések színhelyein, hazai városokon át a nagy kenyér- és borfogyasztó végvári, mezei seregekig, a Német Birodalom vagy Itália városaiig. A nagyurak állat- és borüzletei csaknem mindig nagy tételekben folytak — Nádasdi tiszttartói a század közepén egy-egy alkalommal több száz állat ügyében jártak el, vagy 1—2000 Ft közti borüzletet bonyolítottak le.

143 A kisebb nemesek ugyanakkor egy-egy falusi kúriában folytatták egymás borai kiárusítását. Rájuk is érvényesek lehettek Révayné szavai: „ha csak egy pénzre szükségek volt is, azonnal Szombatba mentek az búzával."

144 A prédikátor Bornemisza az urak legkirívóbb visszaéléseit leplezte le, amikor kikelt a bort, búzát, húst és egyéb élelmet a drágaságra tartogatok ellen („hogy négyszeres áron adhassák"), a nyúzófosztók ellen, akik a jobbágyaikat „sokképpen megterhelik — sokféle hitvány marhával, hitvány heringnek, drága olajnak, hitvány bornak, hitvány sernek, férges sajtnak, halnak rájuk osztásával és egyéb álnok fosztassál",

145 vagy Báthori György ellen, aki farkas- és rókabőröket követelt faluitól, s mivel nem volt nekik belőlük elég, a maga bőreit árusíttatta köztük úgy, hogy „az árát is, a bőröket is" neki hozták.

146 Bornemiszának érthető módon már a puszta „anyagias magatartás" sem tetszett, és méltatlankodott, amikor annak kirívó jelét, a jövedelmek és kiadások följegyzési könyvei, a „registronok" túlságos megbecsülését látta.

147 Semmiképp sem helyeselte végül a jövedelemgyarapítás egy igen régi, de az egyháztól soha jóvá nem hagyott módját, az uzsorát, de még a törvényben engedélyezett 10%-os kamat szedését sem,

148 pedig ez a század második felében már a hazai urak körében is magától értetődővé vált. Az 1590-es években Balassa Bálint 1500 rajnai és 3000 magyar forintos tőkéjét adta 10%-ra „in bancho sive in interessé", illetve „mutuo ad interessé".

149 Néhány ránk maradt számadáskönyv betekintést enged egyik-másik nagyúri domínium évi elszámolásaiba, a bevételi források összetételébe. A Thurzó Elek országbíró halála utáni harmadik évben (1545—46) az örököstől birtokolt galgóci uradalom — a nagyszámú Thurzódomínium egyike — egy évi jövedelméből (4867 Ft-ból) 2326 Ft-ot (47,8%-ot) hozott a borkimérés haszna, csekély, pontosan nem ismert összeg folyt be bőrök és gabona eladásából; a többi javarészt feudális adóból, vámból, bírságból adódott.

150 Röviddel utóbb a Fuggerek vöröskői uradalmá143 Komáromy 1904/Péchy, 594—595. — Komoróczy 106, 108. 144 M. hölgyek 28. — 1549: Gyallai Orbán nemesember Kisapponyban (Nyitra m.) kisapponyi Horváth Litteratus Miklós házában és nemesi kúriájában vinum Thabernarium ejusdem Nicolai Horwath ad petitionem ejusdem tamquam domini confidentissimi propinaret (!) et ducillare haberet. Apponyi II/l. 83—85. 145 Bornemisza 229, 232. 146 Uo. 269. 147 „Urakot, nemeseket, tiszttartókat: az registromra mely nagy gondjok vagyon, még ünnepnap is", több registrom van, mint tanulókönyv, mialatt a biblia és más könyvek csak porosodnak: Schulek 275. 148 Bornemisza 166—167. 14g Toldy F.: Adalék I. Balassa Bálint életéhez. Századok, 1873. 313. — Komlovszki T.: Balassi kiadatlan végrendelet-töredéke. Irodalomtörténeti Közlemények, 1961. 710—711. — Eckhardt S.: Újabb Balassi-okmányok. Irodalomtörténeti Közlemények, 1963. 610. 150 Arch. Thurzó, Irreg. fasc. 12. Ratio omnium proventuum...