Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Hont megye 1549
HONT MEGYE 1549 1 \ Hont megye 16. századi határai csupán abban különböztek a későbbiektől, hogy Korponát és a közelében fekvő 3 helységet (Kralovecet, Rakovecet és Domanikot) hosszú időn át Zólyom megyéhez számították. A határokon belüli helységek túlnyomó része 1549-ben jegyzékbe került. A bányavárosokon (Selmec-, Béla-, Baka-, és Hodrusbányán), továbbá egyes, elszórt településeken kívül csupán a Dél-Börzsöny néhány községe maradt ki a számbavételből. Az 1543. évi török átvonulásnak s az akkori, valamint az 1547. évi harcoknak alig volt már ekkor látható nyoma; a hódoltsági adóztatás azonban Esztergom eleste (1543) óta kiterjedt a megye nagyobbik részére; határa a Varsány—Csank—Szántó—Magyarád—Apátmarót—Egeg—Szalatnya—Alsórakonca— Drenó—Cseri—Felsőpalojta vonaltól északra húzódott. A 5 legnagyobb megyei birtokból (a 100 portán felüliekből) Léva vár és domíniuma urának, Lévai (Cseh) Jánosnak, a régi bárócsalád akkor legnagyobb vagyonú tagjának jutott a legtöbb: 282 porta, 19 helységben. Az esztergomi érseké volt 236 porta, 14 helységben, Pálffy Péteré — famíliája jó úton volt a báróság felé — a csábrági vártartomány (120 porta, 19 helységben), az esztergomi káptalané 176 porta 14 helységben, a bozóki promtreieké pedig 100,5 porta, 16 helységben. Az első kettő tartozott országos viszonylatban a leggazdagabb urak közé. Léva tartozékai a várat kelet felől övezve, Hont megye északnyugati szögletében, valamint Pásztó körül, főleg az Ipoly völgyében terültek el, az esztergomi érsek és a káptalan birtokai főként az Ipoly völgyében, de kisebb foltokban a Garam, illetve mellékpatakja mellett, továbbá Korponától délnyugatra és Balassagyarmattól északnyugatra is. A csábrági domínium a várat környező hegyvidéken, továbbá Korponától nyugatra és délre, valamint a Garam, illetve mellékpatakja völgyében, a bozóki apátságé Bozók körül, a Korpona folyó és a Litva patak közti térségben. A 9 közepes terjedelmű (11—100 portányi) és a 11 kisebb (0—10 portányi) birtok gazdái közül ki kell emelni a királyon kívül a két nagybirtokos család tagjait: a Balassákat (köztük Jánost, a későbbi ajtónállómestert és testvérét, Zsigmond borsodi főispánt), Lossonczy István temesvári főispán-kapitányt, Nyáry Ferenc lovászmestert és unokaöccsét, Lőrinc honti főispánt, a bárócsaládból jött Lipcsey Jánost, a várbirtokos, Balassa-rokon Haraszthyakat, végül a zenggi püspököt. Jómódú középbirtokosok vagy tekintélyes kisbirtokosok voltak — vezető megyei tisztségviselőkkel — a Baloghy, a Sembery, a Tapolcsányi család tagjai és még többen, akiket az összeíró
