Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Heves megye 1549

Heves egytelkes nemeseire a „curia nobilitaris"-ok feltüntetéséből következtethetünk.

3 Húsz helység 41 ilyen kúriájából 37-ről valószínűsíthető, hogy szerény vagyonú kisbirtokosoknak, jórészt egytelkeseknek szolgáltak lakóhelyül (a többi a káptalané, illetve Lossonczyé volt); faluik egy kivételével a megye legészakibb, hegyes vidékén feküdtek, s bennük 1—6 nemesi kúria került összeírásra. Ugyanebben a régióban volt található még 2, csupán nemesektől lakott község (Füzes, Nagyszólát). A püspök mellett az egri káptalan, illetve annak őrkanonokja képviselték a megye egyházi birtokosait, 215,5 portát (a megyei porták 23,5%-át) tartva kezükben. Porta % 100 portán felüli birtokok 286 31,2 11—100 porta közti birtokok 144,5 15,8 0—10 porta közti birtokok (Túlnyomórészt a „nobilium" gyűjtőnéven feltüntetett birtokosok portái) 249,5 27,2 Ismeretlen nagyságú birtokok 236 25,8 Összesen 916 100 A pusztának jelzett települések (szám szerint 25) zónája Gyöngyös környékétől a Tiszáig húzódott, és a törököktől szilárdan kézben tartott Hatvan tágasabb körzetében feküdt az a 23 falu, amelyeket a dicatorok az ellenség miatt nem mertek megközelíteni. A 294 elhagyott telek (köztük 4 „felégetett" telek Ugrán) igen nagy területen szóródott. Az átlagosnál több jutott közülük Heves mezővárosra és Hevesiványra, a nagyobb birtokok közül Lossonczyéra és a káptalanéra, de ugyanúgy a kisebb nemesekére is. Az egri püspök nem egy népes helységéből ugyanakkor teljesen hiányoztak a pusztatelkek, és Perényi Gábor faluiban is kevés akadt belőlük. A dicatorok 436 fizetésképtelen, „szegény" jobbágyot találtak a megye területén, ezek száma 3 mezővárosban (Egerben, Poroszlón és Hevesen) szökött a legmagasabbra, a két elsőn ez a körülmény a pusztatelkek alacsony számának volt ellentétpárja. A „szegények" birtokkategóriák szerinti megoszlása nem mutatott nagy különbségeket. A legtöbb újonnan telepített falu a Tisza közelében állt (12 közül 6, a többiek szétszórtan). Kettőről tudjuk, hogy az egri püspök telepítette lakóikat. Ugyancsak a püspök és néhány jobb módú úr (Báthori, Lossonczy és a káptalan) tudott az átlagosnál nagyobb arányban adómentes (újonnan megszállott) jobbágy telkeket tartani (a megyében összesen 54 volt ilyen). A számba vett „nemesi kúriák" közül 4-nek lehetett majorsági funkciója: 3-at közülük az egri káptalan, 1-et Lossonczy tartott fenn. A 3 molnár a püspök, a káptalan és „nemesek" birtokán élt, a 25 bíró 21 helységben.

4 Heves megye 17 középkori mezővárosa közül 2-ről (a szandzsák-székhellyé vált Hatvanról és a messze eső Fegyvernekről) az összeírok érthető módon nem közölnek adatokat. A két legnépesebb város Gyöngyös és Eger volt (az előbbi 100 portával, az utóbbi — főterén és 3 utcájában — 41 portával és 34 más egységgel). Jelentős számúnak találták még Heves, Poroszló és Pásztó lakosságát (20 + 31, 20 + 29, illetve 48 + 0 portával + más egységgel), de jóval kisebbnek Pétervásárét, Tarét, Patáét. Egészen jelentéktelenné vált Apc, Kövesd, Mezőtárkány, Sirok, 3 A táblázatban „all." rovat alatt. 4 A nemesi kúriák, mint már láttuk, az „all." rovaton, a molnárok az „ip.", a bírók az „egyéb" rovaton találhatók meg.