Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Heves megye 1549

HEVES MEGYE 1549 A Mohács éve óta Hevest is ismételten érintő hadjárások még csak kevés helyen okoztak igazán nagy kárt. Amikor azonban 1544-ben Hatvan törökké vált, s éveken belül szinte az egész megye hódoltsági sorsra jutott, akkor már falvak, jobbágyporták is tömegesen pusztultak ezen a tájon. A magyar király rovói az ellenséges fenyegetés ellenére mégis még hosszú időn át elvégezték munkájukat. 1549-ben a sok évszázados megyehatárokon túl is jegyzékbe vettek néhány helységet (a borsodi Bábolnát, az utóbb a Jászsághoz, illetve Pest megyéhez kapcsolódó Hevesivánt és Mizsét). Ugyanakkor több irányban szűkebbre szorultak az adóztatható terület korábbi határai: nem írták össze az északkeleti szögletben Szarvaskő várát (várnagya évtizedeken át függetleníteni tudta magát a megye változó uraitól); a mellette fekvő Felsőtárkányt pedig Borsodhoz számították. Hiányzott a jegyzékből a török székhellyé vált Hatvan a mellette fekvő Csánnyal s a délnyugati szegélyen Monostorral, végül pedig a megye tiszántúli része: Tiszafüred környékének mintegy 12 települése, amelyek inkább Erdély uralmi zónájához számítottak. Heves megye déli határa Külső-Szolnok irányában a Tisza vonalán és Fegyvernektői délre húzódott. Az említetteken kívül csupán elvétve maradt ki egy-egy helység a konskripcióból. A századközép helyi birtokviszonyairól csupán fogyatékos képet nyerhetünk a ránkmaradt szöveg alapján, hiszen a jegyzékbe vett porták több mint fele részének birtokosát nem tüntették fel név szerint.

1 A megnevezettek közt az egri püspöké volt a legnagyobb földvagyon: 169 portája 15 helységben feküdt, uradalma a megye keleti szélén, Eger környékétől a Tiszáig húzódott, központként magával a püspöki székhellyel. 15 helységben fekvő 117 porta jutott a Lossonczy István temesi főispán- és főkapitánynak, a megyén kívül is hatalmas birtokok urának: egyrészt a Tárna és a Zagyva völgyében meg a Mátra alján (Sirok és tartozékai Verpelétiéi, Tar és környéke), másrészt a megye délkeleti részén (Heves város és a közelében 3 Tisza-jobbparti település). Négy birtokost ismerünk név szerint 11 és 100 porta közti javakkal, a kisebbek közül pedig csupán 2-t (a meg nem nevezettek nagyobb része kétségkívül az utóbbi kategóriába tartozott, bár nagy és közepes nagyságú javak tulajdonosai is akadtak köztük). A bárók és az országosan sok száz portát birtoklók közé számított még Perényi Gábor (utóbb tárnokmester és országbíró), valamint Báthori András tárnokmester (utóbb országbíró) is. Jakchy Mihály csupán távolabbi atyafiságban volt az előző évszázad Jakchy zászlósuraival, Károlyi Péternek pedig csak unokája nyerte el a báróságot.

2 A megye többi kiemelkedő személyiségeiből egyedül Horváth Ferencet, Szarvaskő várnagyát nevezi meg az összeírás. 1 A „nobilium" összefoglaló névvel jelölt tulajdonosokon kívül annak a 19 helységnek a birtokosairól sem kapunk adatokat, amelyekbe az összeírok a török közelsége miatt nem szálltak ki. 2 A török közelsége, illetve a rovok kiszállásának elmaradása miatt a jegyzékbe be nem vett birtokosok közül az ugyancsak nagyúri Bebek és Országh család volt a legjelentősebb.