Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
kovácsok, fazekasok stb. Más részük a birtokok biztonsági szolgálatát, adminisztrációját és a házi szolgálatot látta el (várnagy, udvarbíró, kulcsár, sáfár, officiális, várőr, kapuőr, várszolga, vámos, kocsis, szakács stb.). Minthogy a jegyzékek készítői mindkét csoport tagjait igen gyakran csak servitor, servus néven regisztrálták, pontos viszonyszámukat nem állapíthatjuk meg; úgy tűnik, országos mértékben meglehetős egyensúly volt köztük. 132 A hiányosan ránk maradt és nemegyszer torzító jegyzékek a szolgálatvállalókat is — akárcsak a majorságokat — védettebb, országszéli megyékben mutatják ki nagyobb számban (Zala, Vas, Sopron, Ung, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Közép-Szolnok, Kraszna), és itt is megfigyelhető, elsősorban a nagyobb birtokokon, a mezővárosokban, népes központokban való tömörülésük. Torna megye területén fele részük két helységben lakott, Szabolcsban 15—20-an is éltek egy-egy ilyen településen. Néhol a majorságtartó birtokosok alkalmazták a legtöbb szolgálatvállalót (pl. Sáros megyében), ott tehát részüket az összeírásban számon tartott allodiumokban foglalkoztathatták, másutt azonban a béresek és termelő „servitorok" nagy része, a jegyzékek allodiumaitól függetlenül, kétségkívül más elszórt allodiális földeken, telkeken dolgozott. Az ország 22 legnagyobb portaszámú birtokosa együttesen az átlagosnál kevesebb szolgálattevőt foglalkoztatott, és csupán Nádasdi Tamás, Bánffy László, Batthyány Ferenc és somlyai Báthori András emelkedett ki magasan közülük, mindenekelőtt Nádasdi országbíró (183 servitorral 883 porta mellett). Ugyanakkor a megyék tekintélyes részében (a felvidékiekben csaknem mind) nagybirtokosok alkalmazták a szolgálóállomány többségét, Zólyomban valamennyit a király, Árvában Révay, Turócban 17-ből 14-et ugyanő, Liptóban 21-ből 19-et Pekry Lajos. Pozsonyban Serédy Gáspár és Nyáry, Zemplénben Perényi Gábor és Serédy, Krasznában somlyai Báthori András jártak messze elől szolgáló állapotúak tartásában. A középbirtok elsősorban a Felső-Tiszavidéken és a Partiumban vette föl velük a versenyt; a kisbirtokra pedig legtöbb helyütt csak kevés szolgálattevő jutott, kivéve néhány megyét, ahol a kisnemességnek hagyományosan nagy volt a szerepe (Szabolcs, Szatmár, Vas), s ahol servitorokhoz is jóval portaarányán felül juthatott hozzá. Nagyon kevés szolgáló embert foglalkoztatott az egyház, annak is csak kisszámú intézménye: a főpapok és a jelentősebb testületek közül alig néhány, Zala 56 egyházi személye, testülete közül mindössze 6; számottevő mértékben csupán szerzetesi rendházakban (Lelesz, Tűrje, Kapornak stb.) és a plébánosoknál írtak össze servitorokat. Városi polgárok servitorairól csupán kivételesen történik említés. A biztonsági és adminisztratív munkakörben működők nagy többségének a nagyúri uradalmak adtak kenyeret. Vas, Pozsony vagy Zólyom megye nagybirtok-servitorai csaknem kivétel nélkül ebbe a csoportba tartoztak. Ennek megfelelően esett a termelésben részt vevő szolgálatvállalók zöme a biztonsági szolgálatot és adminisztrációt alig igénylő közép- és kisebb birtokokra, ahogyan Zemplén, Bereg vagy Pozsony megyében. A leleszi prépostság 21 Ung megyei emberéből 20 volt béres, Máramarosban Brodarith Mátyásnak mind a 12 embere. A majorokban őrzött gazdasági értékekről némi tájékoztatással szolgál az az 1569-ben kelt ingóságleltár, amely Nagyszőlősön és Doboson (Ugocsa, Szatmár m.) őrzött „élést, majorságot" vesz számba (bort, búzát, szalonnát, marhát, juhot, disznót, lisztet, zabot, szénát, sót, ecetet, borsót, lencsét, túrót, vajat, sajtot, tyúkot, ludat stb.); minden jel szerint az 1549-ben 41,5 portával rendelkező Perényi János fiának, Istvánnak tulajdonát, és az egészet 2305 forintra értékeli. 133 Zay Ferenc főkapitány (1549-ben 111,2 porta tulajdonosa) ugróci (Trencsén m.) kúriájából és allodiumából egy hatalmaskodás során (1545) valószínűleg mindent elvittek vagy használhatatlanná tettek, de az egészen veszendőbe ment javak együttesen is szinte csak egy jobb módú 132 Ung, Bereg és Máramaros földjén a többségük, Vasban, Sopronban, Árvában és Szabolcsban jelentős hányaduk termelő volt, Zemplénben ugyanakkor különösen sok tartozott a másik csoportba. 133 Komáromy 1901. 588—597.
