Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Gömör megye 1549
falut 27-et találtak még a megye területén, a legnépesebbek: Berzéte, Szentsimon és Jánosi. A városok és a leglakottabb települések mind a tehetős birtokosok kezén voltak: 4 jutott közülük Bebeknek, 2 Báthorinak és l-l Basónak, az érseknek, Széchynek, Pethőnek, valamint a Csetneky családnak. A megyei porták közül hozzávetőleg minden tizedik esett a városokra. A rovásadó-összeírás adatait 235 gömöri település esetében vethettük egybe közel egykori, 1551-ben kelt gabonadézsma-jegyzékek adataival. 7 Az utóbbiakban regisztrált személyek száma 23%-kai múlja felül a rovásadó portáinak és más egységeinek együttes számát (3398:2763). Ha az adójegyzék új telepeseit, bíróit és szabadosait tizedíizetőknek föltételezzük, akkor a dézsmajegyzékekbe fölvettek száma az utóbbiak leszámítása után csaknem kétszeresét (190%-át) teszi a porták számának (2937,5:1545,5). Hasonló eredményre jutunk, ha az esztergomi érsekség 1553. évi urbáriuma 8 5 településének adatait állítjuk a rovásadóbeliek mellé: az urbáriumok jobbágyainak száma itt is 190%-a lesz a portákénak, ha a jobbágyok számából előzőleg kivontuk a rovásadó „új" és „egyéb" rovatainak megfelelő mennyiségét (209:110,5). (Az urbárium 236, a dica összesen 182,5 egységet regisztrál.) A murányi uradalom 1558. évi urbáriuma, 9 bár már török hódoltatás és pusztítás utáni siralmas állapotokat tükröz, de feltünteti a korábban ott élt jobbágyok számát is: 16 településének a rovásadókéval összevethető számadatai a fentiektől alig eltérő képet mutatnak (317, illetve 278 az urbáriumba, illetve a rovásadójegyzékbe fölvett egységek teljes száma; kb. 272 jobbágy feltételezhető 114 portára, azaz 2,4 jobbágy l-re). Gömör megye birtokos társadalma az átlagosnál jóval nagyobb állandósággal ülte meg megyei jószágát. Az 1549. (?) évi és a kiegészítésként felhasznált 1553. évi rovásadójegyzék 67 birtokos ura közül 57-nek férfiági elődei (illetve az érsek és a pálos rendház maga) legkésőbb az előző században már honosak voltak a megye földjén. A valamennyire is jelentős (10 portán felüli) jószágok közül csupán 3-nak volt viszonylag új, nem megyebeli gazdája. Báthori András tárnokmester átmenetileg a Széchyek 3 falujának lett ura, a nógrádi eredetű Herencsényiek a nem sokkal előbb kihalt Sághy család ugyancsak 3 helységét kapták meg az adományos Verbőczy— Szoby-rokonság útján, a zempléni-abaúji Rákóczi György pedig 2, korábban Bebek és Máriássy kézen levő településhez jutott hozzá. Feledy Euszták régi helybeli birtokait az Ajnácskő várával gyarapíthatta. A beköltöző kisebb birtokos családok útja többnyire délről vezetett Gömörbe, mindenekelőtt Nógrád és Heves megyéből.
