Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Fejér megye 1543

A megye 7 középkori városa közül egyedül Fehérvár esett a nyugati megyefélre, s maradt ekképp — az ostromig — megkímélve a nagyobb pusztulástól.

3 Ingovány nevű külvárosával együtt 63 portát és 70 más egységet írtak benne össze, ez a szám azonban — mivel a rovok csak a 2 egyházi testület városi földjeire voltak tekintettel — csupán a város egy részének lakosságára utal; a községek közül Füle, Mellár és Csór (főként káptalani, valamint Podmaniczky-birtokok) portaszáma érte el a 20-at. Egyetlen Fejér megyei helység (Hörcsök) családfőit a dica utáni években (valószínűleg 1546ban) készült török tahrir-defter is számba vette.

4 A Hörcsökön összeírt 24 házas adózónak (és 43 összeírt férfinak) jóval kevesebb rovásadóegység (5 porta, 7 szegény és 1 egyéb) felel meg.

5 A 16. század közepének név szerint számon tartott megyei birtokosai közül nemcsak az egyháziak képviselik a több generációs kontinuitást, hanem a kisebb földü családok nagyobb része, köztük a Batthyány is. A 7 birtokos közül eszerint 5 már legkésőbb a 15. század folyamán megyei honos volt. Csupán 2 új birtokszerzőt ismerünk: Podmaniczky Jánost, aki nem sokkal a rovásadó-összeírás előtt jutott hozzá tekintélyes fajszi Ányos-, illetve Sárközy-jószághoz, továbbá Révay Ferencet, akit Mária királyné részesített egy korábbi Garai-falu birtokadományában. *