Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Csanád megye 1561
CSANÁD MEGYE 1561 Ti A Maros—Körös-vidék pusztulása már egy 1529. évi török hadjárat idején megkezdődött, Csanád megye azonban csak az 1550—1552 közti hadvonulások, ostromok, dúlások és a lakóknak ezzel párhuzamosan járó tömeges menekülése során jutott igazán romlásra. A török 1551-től hódoltatott a megyében, de Gyula elestéig (1566) a király rovóinak még megvolt a lehetőségük számos település összeírására (így Földváry Istvánnak 1561-ben), ami nem egy helységben az 1550-es évek közepétől meginduló lassú újranépesedés eredményeinek számbavételével is járt. Az egykori megyehatár szinte minden irányban túllépte a 18—19. századit. Észak felé tekintélyes nagyságú ék nyúlt Hódmezővásárhely—Mágocs vonaláig a későbbi Csongrád megyébe, Békés irányában ide tartozott Tótkomlós kelet felé pedig néhány határközségen kívül (Bozzás, Meggyes, Nagyiratos) Arad megye egész nyugati kiszögellése a Szionda—Pécska vonalig. Végül a Maros déli partján is nagy kiterjedésű terület kapcsolódott Csanádhoz az újabb kori Torontál és Temes megyék északi szakaszából, a Tisza mentén egészen Bocsárig nyúlva le, odább Homokrév (Mokrin)—Vizesgyán, majd Varjas—Kétfél vonaláig húzódva. Az 1561. évi összeíró ezenkívül még néhány távolabbi, Torontál és Temes megyei falut is jegyzékbe vett (Bikácsot, Basahidat, illetve Zsadányt és környékét). Ugyanakkor a Marostól délre fekvő, erősen pusztuló táj középkori településeiből már jó néhányat hiába keresünk a konskripcióban, különösen a Tisza—Maros szögén, Csanád és Törökkanizsa közt. A megye legnagyobb portaszámú birtokteste Makó Lászlóé volt, régi helybeli középnemes família utolsó férfitagjáé; a makói körzeten kívül a Marostól délre (a Tisza közelében), valamint északon a Szárazér frtellett feküdtek jószágai, s bár a Telegdyekkel és másokkal is osztoznia kellett rajtuk, együttesen így is 288,5 portát mondhatott magáénak 7 helységben, több mint 3/4 részüket Makón. 115 porta jutott 8 helységben Kerecsényi Lászlónak, aki mint gyulai kapitány (utóbb báró) ez idő tájt tette rá kezét oly sok környékbeli jószágra. A megye egyik legrégibb földesura, a csanádi káptalan, 112 portával rendelkezett 6 helységben, bár maga a káptalan ekkorra már elmenekült a megyéből. Kerecsényi javai 2 település (köztük Kaszaper oppidum) kivételével a Marostól délre, a Tisza közelében terültek el, a káptalani földek pedig Csanád mezővárosban és környékén, valamint 2 igen távoli faluban. A király egyik délen fekvő helysége (Kétfél) a temesvári uradalomnak volt része. 29 megyei birtok terjedelme esett 11 és 100 porta közé és 67 volt ennél kisebb. Ebben az időszakban a hódoltság peremének birtokosai elég sűrűn cserélődtek és sokan jutottak közéjük távoli vidékeken honos, frissen feltört famíliákból is. Jellemző a megyére a középbirtoknak az átlagot jóval meghaladó súlya.
