Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bevezetés

közepette az uraknak is létérdekévé vált — még látszólag védett tájakon is — a veszély esetén egész környéküknek biztonságot nyújtó várak fenntartása, műszaki fejlesztése, s ha mód volt rá, újak építése is. Ezek, ha nem is vetekedtek az országos jelentőségű, modern haditechnikai követelményeknek megfelelően kialakított erődítményekkel, másfelől, éppen uraik jóvoltából, akiknek a század állandó gazdasági prosperitása pedig meg is adta erre a módot, ezek a várak is mutatósak, többszintesek, termekkel, szobákkal és mellékhelyiségekkel bővelkedők lettek, sokszor öltöttek magukra reneszánsz formákat, az itt működő számos olasz építész meg magyar követőik munkája nyomán.

61 Nem csoda, ha a prédikátor Bornemisza a század vége felé a „kevély építés" ellen is kifakadt, sok más hiábavaló költség elítélése mellett.

62 Nem egy helyen gondot fordítottak az esztétikus környezet kialakítására is; a Sopronban gyengélkedő Nádasdi Tamásnét 1555 tavaszán rendszeresen kivitték az akkor készült kerti „színekhez", a szabadba.

63 1 542-ben az apponyi váron (Nyitra m.) folyó további építkezési és korszerűsítési munkák felelősségét az egyik családtagra hárították, aki maga nem a várban, hanem egy közeli helységbeli kúriában élt; fáradságáért külön térítést biztosítottak neki.

64 A Forgách testvérek közösen birtokolt gimesi várukban tartották kincstárukat, levéltárukat, terményraktárukat az 1550-es években, de kívüle jó néhány várkastélyuk is volt a környéken, ezek egyikében a kóborló törökök elleni biztonságot szolgáló őrséggel.

65 A Berzeviczyek a nagy veszedelem kezdetekor alakították át kakaslomnici lakóhelyüket várerőddé.

66 Nádasdi Tamás birtokközpontjaiban gyakran működtek külföldi és belföldi építészek, Sárvár középkori várát olasz mesterek építették át reneszánsz ízlésűre, 1557-ben a nádor a bécsi házon folyó felújítási munkákról számolhatott be, máskor meg a lékai ház frissen elkészült „tüzes házairól" és „szobáiról".

67 Sárospatak középkori vára Perényi Péter rendelésére egészült ki új reneszánsz szárnnyal. A szerényebb birtokosok egyszer-egyszer ugyancsak „kastélyukat" emlegették — így a Hont megyei Dacsó—Sziráky—Palásthy atyafiság, de ez a szóhasználat inkábfr csak státusuk megemelésének igényét szolgálta. Az utóbbiaknak a török hadjárat idején szenvedett égés kárait érintő megállapodásában (1542) nincs már szó a megégett „kastély" újjáépítéséről, csupán arról, hogy Dacsó János háza helyébe „kőből egy házat rakatonk és meghéjaztattyuk", s hogy ugyancsak neki — miután sövényháza elpusztult — fa házához a fa hordásában segítenek.

68 Dióssy Miklós 1557-ben azt az apai jószágot szánta Dióson (Nyitra m.) lakásul fiának, amelyikben akkor egy jobbágy lakott.

69 Sem kis, sem nagy földesurak jószágáról nem hiányozhattak a* gazdasági építmények; nagyobb uradalmak esetében nem csupán a lakóépület tövében helyezkedtek el, hanem a határ távolabbi részén is, mint a majorsági gazdálkodás központjai. Úrbéres birtok és a rajta fekvő objektumok csupán egyik felét — számunkra jobban mérhető és nagyobbik felét — jelentették a birtokosok vagyonának. Másik felét, az ingó vagyont, az egykorúak szemében mindenekelőtt a készpénz, az ékszerek és a nemesfém tartalmú edények, fegyverek, eszközök meg a drága textíliák jelentették. Más használati tárgyaik s a majorgazdái61 Balogh Jolán: A késő-renaissance és a kora-barokk művészet (alább: Balogh Jolán). In.: M. müvei. tört. III. 520. s köv. 62 Bornemisza 231. 63 „Az kerbéli lakásról es gondot viseltönk, szénöket csináltattonk, és mindönt, valami ahoz való volt." Sárkány Antal levele urához. Arch. Nád. Lev. 1555. júl. 1. 64 A Pécz nemzetség apponyi ágának az Apponyi grófok levéltárában őrzött oklevelei. Bev. Kammerer E. Bp. 1906. (alább: Apponyi) II/1. 40-^2. 65 Bártfai Szabó 227. 60 Berzeviczy E.: Berzeviczy Márton erdélyi kancellár. Századok, 1898. 783. Utóbb az ilyen alakítás általános szokássá vált: Demkó 215. 67 NT csal. lev. XXVII, 19—20, 66. — Sinkovics I.: Európai műveltség a magyar végvárak mögött. Századok, 1943. (alább: Sinkovics) 168. 68 T. K.: Magyar levél 1542-ből. Századok, 1870. 489^*90. 69 Dióssy Miklós végrendelete. Közli: Daróczy Z. Történelmi Tár, 1896. 565—566.