Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bihar megye 1552

részesültek a püspök hasonló természetű adományában; valószínűleg ilyen birtokon ült Bartakovith János, Bornemisza Bernát, Dragith Spathar, Moga Péter és Skalith Bálint. Nem megvetendő (20 portán felüli) javai voltak az ismeretlen eredetű (talán a török elől ideköltözött) Horváth Ferencnek, Horváth Péternek, Korlatovith Péternek és Perleky Jánosnak; kisebbnagyobb helybeli nemes családok földje lett az övék. A 10—20 porta közti szerény javak új tulajdonosai közül (Apród Ferenc, Bereczky András, Buda Miklósné, Dobó István, Figedy Gábor, Hegyi Gergely, Horváth Gergely, Ippy Bernát, Litteratus Bertalan és Mihály, Melith György, Somlyay Mihály, Téthy György, valamint a debreceni plébános) csak néhánynak ismerjük az eredetét: Dobó Ungban, Figedy valószínűleg Abaújban, Ippy Krasznában, Melith, horvát ősök származéka, Zemplénben, Téthy a Dunántúlon volt otthon, többségükben beházasodás, esetleg vétel, csere útján tehettek szert itteni szerény javaikra, de különösen Dobó, Melith és Somlyay magas összeköttetéseik útján is részeseivé válhattak kincstárra szállott földeknek. Az említett (kisebb) birtokokon korábban a Büdy, a Jakchy, a Csáky, az Izsákay, a Vásáry, a Dersy, az Upory, az álmosdi Csire, az Ártándy és más famíliák atyafisága volt az úr. A legkisebb birtokosok, ahogyan másutt is, legtöbben a szomszéd megyékből kerültek be, elsősorban Ugocsából, Szatmárból, Békésből, azután Szabolcsból, Beregből, Krasznából, Közép-Szolnokból, valamint Erdélyből.