Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bihar megye 1552

BIHAR MEGYE 1552 1552-ben, amikor Bihar megye Erdéllyel együtt Habsburg-uralom alatt állt, rovásadóösszeírói hatalmas területre kiterjedő munkát végeztek. A későbbiekben is szilárdan Bihar megyeinek számító helységeken kívül fölkeresték az akkor Bihar és Szabolcs határvidékén fekvő, s hol ide, hol oda sorolt településeket (Vámospércset, Debrecen környéki falvakat, Szovátot, amelyek utóbb mind Szabolcshoz, illetve a Hajdúsághoz kapcsolódtak, s velük a már akkor is kifejezetten szabolcsi Püspökladányt), egy később Békés megyéhez tartozó helységsort Szeghalom környékén, dél felé tekintélyes nagyságú területet Zaránd megyéből, végül a megye keleti és nyugati határain túl egy-egy falut Közép-Szolnok, Kraszna, Külső-Szolnok és Heves megyéből. Ugyanakkor az adott határokon belül mindenütt gondosan eljártak, csupán a báródsági nemesi kerületet mellőzve — érthető módon. Jó néhány hegyvidéki vagy a hegyek lábánál fekvő uradalom azonban csupán globálisan, a helységek felsorolása nélkül került be jegyzékünkbe (Margittafal va, Szalárd, a Lakság, Magyarcséke, Nagykaránd, Tenkeszéplak, Belényes és Bél, valamint a Zaránd megyei Feltót tartozékai). Több mint 200 helységnév maradt így külön említés nélkül. Bihar legnagyobb birtokosa, a váradi püspök példátlan nagyságú területnek volt ura; összefüggő tömbben délkeleten, kisebb-nagyobb foltokban Várad körül, továbbá délen (Zarándban is) és északnyugaton. 3204 portája — az uradalmak név szerint fel nem sorolt településeit is beszámítva — több mint 230 helységben feküdt (Bél, Belényes, Feltót, Nagykaránd, Széplak és tartozékaik, Várad, Püspöki, Bihar, Püspökladány). A porták számát tekintve a püspök után a váradi káptalan következett, 1449 portával több mint 70 településen. Váradon és környékén meg a széplaki uradalomban több helyütt osztozott püspökével, de önálló és másokkal közös földjei is voltak, különösen Várad tágabb körzetében, továbbá északon, nyugaton és Zarándban. Övé volt Szabolcs mezőváros is. Török János — vránai perjelsége mellett erdélyi tanácsúr — 1218 portáját (2 kivételével) Debrecenben írták össze. Bajony Ferenc birtokai (373,5 porta 29 helységben, köztük Székelyhíddal) Debrecent övezve és a megye nyugati szegélyén helyezkedtek el. Családjából már a Jagelló-korban személynök került ki. Több településen is Bajonyval közösen birtokolt Forgách Zsigmond (összesen 121 portája volt, 5 helységben), országos méltóság viselője. Telegdy Miklós jószága (257 porta, mintegy 80 faluban) Telegd központtal a Sebes-Körös völgyében s távolabb a Lakságon és a csékei uradalomban terült el, csupán 2 helység esett a Fekete-Körös közelébe. Telegdy fivére, Mihály (142,5 portával) Miklós helységeinek legnagyobb részében vele osztozott. Két további rokonnak már csupán birtoktöredékek jutottak. A Telegdyek famíliájából a 14. század óta kerültek ki zászlósurak. Csáky Demeter (250,5 portával, több mint 40 faluban) egyrészt a Berettyó felső völgyében birtokolt (margitai és adorjáni, illetve szalárdi uradalom), másrészt a Sebes-Körös síksági folyásánál (Körösszeg tartozékai, Böszörmény), a legtöbb helyen osztozva közeli rokonával, Miklóssal (akinek más