Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bereg megye 1549

kevesebben vannak, mint ahány „szegény" a dicajegyzékben (394:487). Ha föltételezzük, hogy a rovásadójegyzék „új" és „egyéb" rovatain fölvett személyek is gabonatizeddel adóztak (a tized alól is mentes bírókat a dézsmajegyzék külön feltünteti), akkor valamennyiük együttes számának (346) a dézsmafizetőkéből való levonása után az utóbbiak a kétszeresét (210%-át) adják a porták számának (1557:722,5). A dézsmajegyzék ben fölvett gabonatermelőkön kívül az egykorú bordézsmajegyzék

13 még további családfők nevét tartalmazza, úgyhogy, báj az utóbbiak közt bizonyosan „külső", nem helyben lakó szőlőbirtokosok is voltak, a gabonadézsmából következtethető népességszámot mégis néhány százalékkal meg kell emelni a bortizedjegyzékek adatai alapján.

14 Az 1549-es évből ismert beregi birtokosok 2/3 részének (101 közül 74-nek) férfiági elődei (egyházak esetén maguk az intézmények s velük a király) legkésőbb az előző században a megye területén birtokoltak. Az összeírás idején Habsburg-kézen talált munkácsi uradalmat már a 15. század közepétől a királyi család tartotta birtokában. A közepes terjedelmű birtoktestek közül csupán 3-nak volt viszonylag új gazdája: Büdy Mihályné faluit, illetve falurészeit az 1530-as évek végétől szerezte az abaúji famíliából származó, de Beregben már második generációs főispánférj vétel vagy királyi adomány útján; főleg korábbi Csapy, Dávidházy, Guthy, Kállay, Kerecsényi, Sztritey és Wárday jószágokat. Lossonczy Istvánra nagyrészt apjáról, Zsigmondról szálltak rá az 1515-ben királyi adományként nyert javak, azelőtt elsősorban a Kerecsényi családéi. A horvát eredetű Melith György a felesége, Csaholyi Anna útján jutott a Csaholyi família egykor hosszú időn át birtokolt falui egy részéhez. A Beregbe költöző családok származási helye a környező megyékben, legtöbbször Zemplénben és Szatmárban keresendő. 13 Uo. 14 Egy 1554. évi urbárium (Magyar Országos Levéltár Urb. et Conscr. (E 156.) 45(36) a szentmiklósi uradalom 16 olyan helységéről ad számot, amelyeket a már említett 1548. évi rovásadójegyzék is fölvesz, bár az 1549. éviből hiányoztak. Az urbáriumbeli jobbágyok, zsellérek és mentességet élvezők együttes száma mintegy 2/3-dal magasabb a rovásadójegyzékbeliek együttes számánál (230: 139), az urbáriumbeli jobbágyok pedig szinte pontosan kétszer annyian vannak, mint ahány porta az 1548-i dicában (147: 72), az urbárium zsellérei a rovásadó „szegényei"-nek, szabadosai és bírói a dica „egyéb" bejegyzettjeinek felelhetnek meg, bár azokénál nagyobb a számuk (51:47, 32:20).