Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bereg megye 1549

északnyugaton 15). A munkácsi uradalom nagyobb részét felölelő járásban ugyanakkor csak 4 egy telkes nemes családot találtak.

3 A megye egyházi birtokai közül csak a beregszászi domonkosoké volt jelentősebb, és csupán néhány portányi a beregszászi ispotályosok, a remetei (kisberegi) pálosok, valamint a leleszi konvent jószága. Együttesen 54 portával (a megyei porták 4,4%-ával) rendelkeztek. Porta 100 portán felüli birtokok 463,5 37,4 11—100 porta közti birtokok 472,5 38,1 0—10 porta közti birtokok 303,5 24,5 Összesen 1239,5 100 A megye 177 pusztatelke közül sok koncentrálódott a délnyugati, síksági megyeszöglet községeiben, valamint Bród körül. Nagyarányú tűzvész okozta a pusztulást Naményban (az 1548. év folyamán), Dédán, és égéskárokat jeleztek más helységekben is. A király hatalmas urasalmára az átlagosnál jóval kevesebb pusztatelek esett, a középbirtokosokra viszont valamivel több, a 10 portánál nem nagyobb birtokokra annál is több (különösen sok Lónyay Gergelyére és Bozzásynéra; Lónyay Péterére ugyanakkor egy sem).

4 Hasonló volt a helyzet a nagy tömegű (705), szegénysége miatt adómentes jobbágy megoszlásánál. Portáikhoz viszonyított arányuk ugyancsak a délnyugati síkterület egyes falvaiban, mezővárosaiban szökött magasra (főként Kaszonyban, Naményban, Búcsún, Kovászon), s a király uradalmában éltek az átlagosnál lényegesen kevesebben, közép- és kisbirtokon jóval többen. (Feltűnő volt Jakchy Mihály, valamint számos kisbirtokos szegényeinek magas aránya.) Másfelől számos helységből — elsősorban a munkácsi uradalom területén és néhány jómódú úr jószágán — teljesen hiányoztak. Az összeírok munkamódszeréből következett, hogy az úrbéres népesség alsó rétegét általában nem regisztrálták zsellérként; erre csupán kivételesen, 2 helységben került sor (a szomszédos Szatmár megyébe ékelődő Doboson, valamint Klecsenón). Az ott számba vett 47 zsellér (a két Perényié és a Gallis családé) a megye „szegény" jobbágyainak számát egészítette ki. Bereg 333 új telepítésű jobbágya eléggé egyenletesen oszlott meg a birtokosrétegek közt, de a királyi nagybirtokra itt is a rá eső portaaránynál valamivel több, a közép- és kisbirtokokra valamivel kevesebb jutott. A középbirtokosok közül főként Lónyay Péter, Melith György, Surányi János és Miklós, valamint a Dobó család jószágán írtak össze átlagon felüli „új" jobbágyokat, a kisbirtokosok közül Kállay Vitéz Jánosén. Nem egy mezővárosban, népes településen tekintélyes számban és arányban koncentrálódtak az új telepesek..A bejegyzések szerint általában 2 vagy 1, ritkán 3 éve laktak akkor helyükön. 5 helységet az összeírás újonnan (ugyancsak 1—3 éve) megszállottnak tüntetett föl: 3 a királyi uradalom északi, hegyvidéki részén feküdt, 2 (a királyé, illetve Büdynéé) a síkságon.

5 Az „allodium" rovaton számon tartott 4 bejegyzés csupán szerényebb nemesek (illetve a remetei pálosok) egy-egy telkén folyó gazdálkodásra utal (az utóbbiaknál az eredeti szövegben 3 Az egytelkeseket a rovásadó-összeírás végén jegyezték fel. — A 2, név szerint megnevezett helység (Hete és Kisdobrony) egytelkeseit a rovásadó-összeírás is említi, rajtuk kívül pedig Kisbégány 5 egytelkesét; az utóbbiak föltehetőleg bennefoglaltatnak az egytelkesjegyzék nemeseinek számában. — Szegénynemesek rejtőzhetnek még a konskripció 3 curia nobilitarisának egyike-másika mögött is; valószínűbb azonban, hogy itt birtokos urak kúriáiról van szó. 4 Arányszámításainkat mindenkor az egyes birtokos csoportok portaarányaihoz viszonyítottuk. 5 Újfalu, Bisztra, Zimbrila, Királyszállása, Longodár.