Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bevezetés

BEVEZETÉS A BIRTOKOSOK A kora újkori Európa törzsének nemessége a 15—16. század fordulójától a legtöbb országban nehéz próbáknak nézett elébe, s ebben a próbában csak mozgékonyabb, felkészültebb tagjai tudtak helytállni. A konzervatív, átállásra képtelen urak — főleg az elmaradott vidékek szerényebb nemesei — semmiképp sem boldogulhattak. Már maga a nagy gazdasági föllendülés, az árforradalom is új szervezési formákat, új agrotechnikát követelt — s csak növelték ezt a feladatot a reformáció során szekularizált földek hasznosításával járó teendők. A század megmegújuló háborúi, haditechnikája hasonlóképp az addiginál hozzáértőbb vezetőket, szakembereket kívánt. És végül az igazgatási, igazságszolgáltatási apparátus szakszerüsödése, differenciálódása követelt a nemesuraktól az addiginál korszerűbb, humanista színvonalú képzést, ha a hivatalokban meg akarták állni a helyüket. Ennél is többet kívánt meg a reneszánsz müveltségideál, mikor a corteianótól minden irányú szellemi, művészeti és fizikai képességeinek kifejlesztését, e képességek és a vagyon, a jólét csillogtatását várta el. Az egyes nemescsaládok boldogulása tehát azon fordult meg, hogyan voltak képesek a változott körülményekhez alkalmazkodni. Egy-egy ország rendi társadalma ugyanakkor szükségképp a nemesi közösség politikai érdekeinek védelmét kellett hogy képviselje; ez pedig a 16. század indulásakor legtöbb helyen a kívülről behatolók elleni védekezéssel, avagy a létszámduzzadás feltartóztatásával, a vagyon helyett a származás hangsúlyozásával jelentett egyet, mintegy válaszképpen korábbi korszakok liberális magatartására, a nemesi tábor erős megnövekedésének tendenciájára. Francia és angol földön azonban nem sokkal utóbb mégis új nemesek nagy tömegének a régiek közé való bejuttatása, mielőbbi asszimilálása következett be. Annál kevésbé a keleti zónában, különösképp Lengyelországban: ott a polgárok és parasztok fölött aratott nagy politikai győzelem után éppen a 15—16. század fordulójától csökkentek minimálisra a rendbe való bejutás esélyei, legalábbis a „méltatlanok" számára. Ugyanezt eredményezte a lengyel nemesség erös összetartástudata. Az utóbbinak azonban volt más irányú következménye is: mivel senkit sem lehetett kizárni a közösségből, ezért elmaradt a vagyoni cenzus alapján való szelekció Nyugaton szokásos gyakorlata. Sok más tényező mellett főként az utóbbinak lett következménye a lengyel nemesség (és különösen a szegény nemesség) nagyméretű elszaporodása, mialatt Nyugaton ez a réteg régtől fogva igen kisszámú maradt, s a nemesek együttesen is mindössze 1-2%-át jelentették a teljes lakosságnak (a 18. századi lengyel 8%-kal szemben). Ausztria és más német tartományok kisebb nemessége a 16—17. században szorult vissza számban is az arisztokráciával szemben.

1 A magyarországi fejlődés a keleti zónáéhoz kapcsolódik. 1 Minderre és az irodalomra 1. F. Maksay: Lepaysdela noblesse nómbrense. (Studia histórica) Bp. 1980. (alább: Maksay 1980. Le pays) 5—12.