F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

7 Pulszky Ferenc (Eperjes, 1814. szept. 17. — Bp. 1897. szept. 9.) A reformellenzék tagja, 1848. április 29.—május 3. között pénzügyi, 1848. május 3-tól külügyi államtitkár. 1848 decemberében külföldre távozott. 8 Gróf Zichy Ferenc (Pozsony, 1811. jan. 24. — Kálóz, 1900. júl. 17.) Aulikus politikus; a Helytartótanács ideiglenes elnöke (1847—1848). 1848. május 1.—október között közlekedési államtitkár. Decemberben már Pozsony megye császári biztosa; 1849-ben az egyik legismertebb „muszkavezető". 9 Id. Szász Károly (Vízakna, 1798. jan. 25. — Marosvásárhely, 1853. okt. 25.) Jogász, természettudós, politikus. 1848. április 24.—1849. augusztus 13. között a VKM-ban államtitkár. 10 Ghyczy Kálmán (Komárom, 1808. febr. 12. — Bp. 1888. febr. 28.) Jogász, politikus. Nádori ítélőmester. 1848. május 3.—1849. január 2. között igazságügyi államtitkár. 11 Trefort Ágoston (Homonna, 1817. febr. 6. — Bp. 1888. aug. 22.) Művelődéspolitikus. 1848. április 27.—1848. szeptember 30. között kereskedelmi államtitkár. Külföldre távozott 1848 őszén. a) Áthúzott szöveg az eredetiben. 12 Egyes igazgatási ágazatok (pl. egészségügy, posta, harmincad stb.) különféle vonatkozásai a régi kormányszéki gyakorlat alapján több tárcához kerültek. Ez nehézkessé tette az új adminisztráció mindennapi ügyvitelét. 13 Az 1848:XXII. törv. rendelkezett a nemzeti őrseregről. Ez az ideiglenes szabályozás az országgyűlés későbbi végleges intézkedéséig úgy határozott, hogy „a személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása, az ország polgárainak" dolga legyen. Részletesen foglalkozott a törvény a nemzetőrség soraiba felvehető személyek összeírásával, a tisztek kinevezésével, a fegyverek őrzésével, a szolgálat teljesítésével. A nemzetőrség — országos rendőrség hiányában — rendészeti feladatok teljesítésére is felhasználható volt. A törvény ugyan nem említi, de a nemzetőrség ügyeivel 1848-ban elsődlegesen a miniszterelnök és nem a bel-, ill. a hadügyminiszter foglalkozott. Ebben segítségére volt elnöki irodájának erre kinevezett néhány tagja, valamint az Országos Nemzetőrségi Haditanács. Batthyány Lajos iratanyagában a kezdeti időre nézve a nemzetőrségi tárgyakkal foglalkozó iratok külön sorozatban is találhatók: „Miniszterelnökség hadügyi és nemzetőrségi iratai" — (H 3.) — Vö. Urbán. 14 A bányászat igazgatási (pl. bányauradalmak), jogi ügyeivel korábban a Magyar Kamara foglalkozott. A lényegi, tehát művelési, bányatermékhasznosítási, jövedelmi tárgyak közvetlenül a bécsi Hofkammer in Münz- und Bergwesen hatáskörébe tartoztak. A számadásokat is a bécsi főszámvevőség (General-Rechnungs-Direction) ellenőrizte. A magyar kormány természetesen ezen ügyköröket is a maga hatáskörébe tartozónak tekintette. Erről bővebben lásd: Sashegyi. 15 A postaügyet korábban a Helytartótanács és a Magyar Kamara kezelte; az előbbi igazgatási-végrehajtási, az utóbbi mintegy gondnoki szerepkörben. Á legfontosabb postaügyek: postajáratok létesítése, a postavonalak működtetése, posták juttatása, jövedelem, számvevés stb. a bécsi Oberhofpostverwaltung-on keresztül bonyolódtak, amely a központilag összefogott, egységes magyarországi postaszervezet élén állt. Ez a központosítás olyan mértékű volt, hogy a postaügy teljes adminisztrációját magának követelő magyar kormánynak itthon sem postai szakemberek, de még az ügyvitelben használatos formanyomtatványok sem álltak rendelkezésre. — A posta ügy egyik lényeges része lett volna a közösügyi tárgyalásoknak. Az 1848 végén is csak ideiglenesen, a szükség által rendezett postai ügyeket a Kereskedelmi Minisztérium postai osztálya gondozta, a jövedelmek pedig a Pénzügyminisztériumhoz futottak be. Erről részletesen lásd; F. Kiss 1987, 418—423. 16 A harmincadi (vám)ügyekben az előbbiekhez hasonló volt a helyzet: az ezekre vonatkozó elvi ügyek, a jövedelem felhasználása és ellenőrzése (számvevés), a külfölddel való érintkezés mind az Udvari Kamarát illették, míg a Helytartótanács az egyszerű igazgatási tárgyakat (vámszerződések tudomásulvétele és kihirdetése, vámmentességi ügyek stb.) intézett, a Kamara pedig számos harmincadhivatala útján gondoskodott a jövedelem beszedéséről és a hivatalok működtetésével kapcsolatos teendők ellátásáról. — A minisztérium ez esetben is úgy látta jónak, hogy fenntartja a korábbi szétszakított kormányszéki gyakorlatot, azzal a lényeges különbséggel, hogy magának követelte az addig az udvarban intézett magas szintű ügyeket is. Ennek megfelelően a FIKM Kereskedelmi osztálya és szakosztálya, valamint a pénzügyi Pénztári osztály között oszlottak meg a teendők. A bécsi ügykörrel kapcsolatos rendezés a két kormány közötti közösügyi tárgyalások egyik pontja volt. — A sóügy oly módon kapcsolódik ide, hogy a legtöbb harmincadhivatal egyúttal sójövedelmet is kezelt. Utalva a szövegben foglaltakra: nem cserélték ki a régi hivatalnokokat, általában a régiek vitték tovább az ügyeket. A harmincadügy újjászervezésével kapcsolatban természetesen erre is sor került volna; erről és az 1848-i hétköznapok gyakorlatáról részletesen szól F. Kiss 1987, 405. s köv.