F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek

nem látja a ministerium, hogy a leiratokat a ministerek előre aláírják, mert könynyen úgy tüntethetnék fel, mintha arra őfelségét éppen a ministerium akarná rávenni. Jobb lesz azt őfelsége által aláíratni, aztán az ellenjegyzést minden minister megteheti, s a lepecsételés itt is megtörténhetik. A 4

lk pontra: Szoros forma szerint az országgyűlés megnyitását is az ország nádorára lehetne bízni, de éppen a horvát viszonyokat és a mindenféle ártalmas gyanúsításokat tekintve, nem lesz czélszerűtlen, hogy az országgyűlés megnyitására Ferencz Károly főherczeg bízassék meg. Erről is két királyi leirat szükséges, egyik az országgyűléshez, másik magához főherczeg Ferencz Károlyhoz; ezeket is megküldi a ministerium. Az ellenjegyzések ezekre nézve is őfelsége aláírása után tétethetnek meg. A trónbeszédet, melyet a főherczeg fog mondani, szintén megküldi a ministerium.

8 Ezeken felül a jövő országgyűlésre a főrendi tábla elnökéül Majláth György országbíróját,

9 alelnökül báró Perényi Zsigmondot terjeszti fel a ministerium. Az 5

ik pontra: Reméli a ministerium, hogy a kapcsolt részekből és Szerem vidékéről felment küldöttségeket a törvény iránti engedelmességre intve fogja a fejedelem alaptalan kérelmökkel elutasítani. A 6

ik pontra: A horvátországi dolgok oly fokra hágtak már, hogy azok iránt a ministerium felhatalmazott megbízottjai által alkudozásokba nem bocsátkozhatik. Horvátországnak nem törvényes gyűlésén, melynek tartását őfelsége is eltiltotta, ki volt mondva a Magyarországtóli elszakadás; a dolgok ily állapotában pedig a ministerium, mely a fennálló törvényekhez ragaszkodott mindenkor, semmi kötelező lépést nem tehet. A közellevő országgyűléstől függend a horvát viszonyok kiegyenlítése iránt intézkedni, és nem kételkedik a ministerium, hogy az országgyűlés igazság és méltányosság alapján a horvátok kívánatait teljesítendi, amennyire azok Magyarország és Horvátország kölcsönös és igazságos érdekeinek sérelme nélkül történhetik. — Főherczeg Jánosnak közbenjárását arra óhajtja leginkább a ministerium, hogy a Horvátországban felizgatott kedélyek megnyugtatását eszközölné, s azon álnok rágalomnak, mintha mindaz, mi a törvényben, és őfelségének a törvény nyomán kiadott legfőbb rendeleteiben foglaltatik, nem őfelségének önkénytes szabad akaratja volna, s mintha a Horvátok ellenszegülésit őfelsége s az uralkodó ház is helyeselné, magas befolyásával és szavával eloszlatni, s eképpen a békét s egységet előmozdítani kegyeskedjék. —

10 Ha e hiedelem s ámítás eloszlott, minden egyéb nehézségeket könnyebb lesz elhárítani. Külügyminister úrtól pedig szívesen veendi a ministerium, ha értesítést küld a Horvátoknak valóságos kívánatairól. A 7

ik pontra: A királyi rendelet a hadügyministeriumnak kiadatott. A 8

ik pontra: A választási törvény szentesíttetvén, minden egyéb kérdések most már a közös törvényhozáshoz tartoznak. A főherczeg nádor a belügyminister ellenjegyzése mellett erről az erdélyi országgyűlést értesítendi. — A kormányzás átvételére királyi biztos küldetik. —

11 Vörös Antal egykorú másolata. MOL, 1848/49-i minisztérium levéltára, Minisztertanácsi jegyzökönyvek (H 5.) — Közli: KLÖM XII. 205. sz.