F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)
Bevezetés
A MINISZTERTANÁCS IRATANYAGA Jászay Pál miniszterelnöki titkár szerint a minisztertanácsi jegyzökönyvek — talán valamiféle rosszul értelmezett biztonsági szempontból — egy példányban készültek. A már említett kivonatokat másolták csupán egyes pontokról hiteles formában; ezek általában egy-egy minisztériumot illettek. A nádor vagy a miniszterelnök elnöklete alatt született, és általa hitelesített példányok a miniszterelnök irattárának féltve őrzött darabjai voltak a Horváth-féle házban Kúthy Lajos titkár felügyelete alatt (ma V. ker. Kossuth L. u. 3.). 1849-ben valószínűleg a kormányzó irataival együtt őrizték ezeket a bizalmasok között. A kivonatokon kívül készültek nem hivatalos másolatok is a miniszterek számára az őket érdeklő ügyekről. Nem tudjuk, hogy ezek a másolatok milyen körülmények között készültek, azt sem, hogy a ma a minisztertanács jegyzőkönyvei címen együtt tartott, zömmel Vörös Antal-féle másolatok hol és hogyan keletkeztek. (Találhatók ehhez hasonló nem hivatalos hosszabb kivonatok több minisztérium anyagában is.) Vörös Antal mint Kossuth levéltárnoka és magántitkára nem is annyira pénzügyi, mint inkább politikai vonatkozású napirendi pontokat örökített meg. Ez az érdeklődési orientáció ugyanakkor a fennmaradt szövegek tartalmának egyoldalúságát is okozza: szinte mind Ausztria és a nemzetiségek magatartásáról szól. Sok, bennünket érdeklő más ügy átesett e figyelem rostáján. Ma e Vörös Antal-féle másolatok jelentik tulajdonképpen az első és második magyar felelős minisztériumok minisztertanácsi jegyzőkönyveit, noha nem hitelesek és nem teljesek, mert nem tartalmazzák az egy-egy tanácskozáson szerepelt összes tanácskozási pontot, valamint nem is minden ülésről maradtak fenn. Az eredeti jegyzőkönyveket 1848 decemberében Kossuth menekítette a helyükről, a miniszterelnöki irattárból, ill. dolgozószobából, s ezután nyomuk veszett. Nem találták már 1849 elején a Batthyány Lajos ellen terhelő bizonyítékokat kereső osztrákok sem. A vádiratot fogalmazó Leuzendorf teljesen lemondott használatukról a bizonyító eljárásban. Jászay Pál 1849. február 13-án önként beszolgáltatott néhány nála maradt fogalmazványt; ezek most hiánypótló darabok a forrásközlés számára a Batthyány-per anyagából. 1 * A FORRÁSKÖZLÉS MÓDJA — MEGJEGYZÉSEK A bevezetésben eddig tárgyaltak is világossá teszik, hogy az 1848—1849. évi kormány működése az átmeneti korszak nehézségei és a háborús körülmények miatt nem kialakult szokások és szabályok között zajlott. Ez a jegyzőkönyvekre vonatkoztatva pl. azt jelenti, hogy azok tartalmán és formáján nem kérhető számon az 1867 utáni időkéhez hasonló szabályozottság, rendszeresség. Nem szelektálhatunk eredeti tisztázatok, fogalmazványok vagy másolatok között, hanem az eredeti és másolattöredékeket egymás mellé állítva kell rekonstruálnunk a megmaradt szöveget. E körülménynél fogva az 1848—1849. évi minisztertanácsi
