F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

1849. július 30. Az előző üléssel lényegében egyet alkot ez az ülés, hiszen a 29-én este kezdett tanácskozás másnap hajnalban ért véget az itt rögzített döntésekkel. 1 A tanácskozás a katonai részvevők kiválásával azonnal minisztertanáccsá alakult át, — ezt mutatja az időpont és a jelenlévők megjelölése. 2 Bónis Sámuel kormánybiztos július 26-i Gesztelyen kelt jelentésének szövegét német fordításban lásd: KLÖM XV. 798—799. Bónis Sámuel (1810—1879) reformpolitikus. 1848-ban az Igazságügyi Minisztériumban osztályigazgató tanácsos, 1849-ben a 2. kormányban államtitkár ugyanott, majd Görgei táborában kormánybiztos. 3 Steier Lajos közli Görgei levelét, amellyel a cári küldöttek feltételeit megküldte Pöltenberg, Leiningen és Nagysándor tábornokoknak, valamint az első kettő elutasító válaszát is. Nagysándor válasza nem ismeretes. Haynau II. 109. s köv. 4 Görgei válaszát közli pl. uo. II. 112. 5 Erről még lásd: a jún. 14-i minisztertanácsi ülésnél mondottakat! 6 Kiküldetési minisztertanácsi utasításukat lásd: KLÖM XV. 485. sz. júl. 29. 7 A trónfosztás után a kormányformát nem határozták meg; a nemzetgyűlés későbbi intézkedéséig, kül- és belpolitikai szempontok miatt, függőben hagyták. Ez most jogilag lehetővé tette, hogy augusztus 6-án az oroszokkal való tárgyalásokhoz olyan államiratot fogalmazzon Szemere és Batthyány Kázmér, amelyben egy, az orosz uralkodóházból való magyarországi fejedelem meghívását is felajánlják. Hasonlóan szövegez az augusztus 10-i minisztertanács is. (Vö. Vörös, 575. köt. 73 —74. Gergely András szíves közlése) Ezek az iratok azonban nem jutottak el az oroszokhoz. Az aug. 10-i iratot lásd: KLÖM XV. 526. sz. és a sorsáról uo. 840. Méginkább meglepő az, amit Batthyány Kázmér e témáról Pulszkynak fejt ki: „...ön ismeri legbelsőbb viszonyainkat, de mondhatom, hogy még a respublikának sincsen itt sem alapja, sem helye. Sőt olyat is hallottam magától a kormányzótól megpendíteni, mi bizonyosan arra mutat, hogy nagy áron is vagyunk készek a nemzeti függetlenségei bevásárolni, s ezt itt bizodalmasan közlöm, csak akkor is szóval, nem írásban, s ez nem egyéb, mint az: hogyha Anglia fellép, s nekünk független nemzeti állásunkat biztosítja, s más királyt nem tudna, vagy nem akarna javasolni s abban találna némi megnyugtatást, hogy királyunk a bukott dynastiából legyen, csak ne legyen ugyanazon személy, ki császár, ne legyen maga Ferenc József, arra is tudnánk talán vagy iparkodnánk rábírni a nemzetet, hogy ilyent fogadjon el. De most rögtön vagy soha!..." (Kiemelés: F. K. E.) Szeged, 1849. júl. 14. Diplomáciai levelezés I. 517. 8 Az első cári békekísérlet ügyével részletesen foglalkozik az irodalom: Görgey II. 254. s köv.; Horváth III. 435. s köv., 382. s köv.; Vukovics az első cári békekísérletről és Szemeréékről 161—165.; Görgey Szemeréékről II. 310—324, 338—341; Szemere II. 97—115; Duschek 2. 308. Szemere előadása szerint a két kormányi kiküldött — ő és Batthyány Kázmér — Görgei iránti teljes kiábrándultsággal tért vissza az immár Aradon lévő kormányhoz. Kiábrándultságukhoz hozzájárult Görgei velük éreztetett lenézése. Szemere úgy tudta, hogy Görgei augusztus 9-én előttük érkezett Aradra, és a 10-én megfogalmazott új elvek az oroszokkal való tárgyalásokról az ő sugallatára íródtak. Minderről viszont a két biztost, akik pedig rendkívüli hatalommal voltak felruházva, meg nem kérdezték, sőt, Szemere állítása szerint az ezekről való tárgyalásokkal Kossuth Görgeit bízta meg. A miniszterelnök szerint Görgei már ekkor hozzájutott ahhoz a teljhatalomhoz, amit ők ketten ekkor letettek. Augusztus /0-én délben újabb drámai ülés volt a minisztertanácsban, ahol Kossuth bejelentette, hogy önhatalmúan Bemre ruházta a főparancsnokságot. A miniszterek az önkényes tett ellen azon az alapon is tiltakoztak, hogy a nemzetgyűlés július végén Szegeden Görgeit kívánta volna fővezérnek. — Ugyanitt Görgei bejelentette hajlandóságát a fegyverletételre. Este Kossuth személyes találkozón próbálta eltéríteni a hadvezért ettől, sikertelenül. Másnap, augusztus //-én hajnalban megérkezett Guyontól a 9-i vesztes temesvári csata híre, és Görgei ezt felhasználta arra, hogy írásban kérje