F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 15. Budapest, 1989)

Jegyzetek

nehézségek miatt a minisztérium nem sokat tett e téren. Ez a határozat inkább mint gesztus volt hatásos a nemzetiségek felé. Erről bővebben: Hajdú. — Egy jegyzőkönyvi kivonat szerint ez volt a 4. napirendi pont. VKM, Elnöki 1848:166. sz. 3 A határőrvidékiek (keleti és déli) közvetlenül a területileg illetékes főhadparancsnokságok, majd a bécsi Haditanács fennhatósága alá tartoztak. Az uralkodó május 7-i rendelete, mint az 1848:111. törv. egyik végrehajtási utasítása, felszólította a főparancsnokokat, hogy e téren is a magyar hadügyminisztériumnak tartoznak engedelmességgel. A magyar minisztertanács ez idő tájt azért is foganatosított a határőrvidékekre vonatkozó intézkedéseket, hogy biztosítsa magának e területeket. Délen ugyanis a horvátok maguknak követelték a határőrvidéket, mint a „háromegy királysághoz" tartozót. 4 Erre nem került sor. A törvényelőkészítési osztálynak olyan hivatalnokai voltak, akik már 1848 nyarától más feladatot kaptak, és az osztálymunkát félbehagyták, pl. Szalay László, Irányi Dániel. Az év végére nem is tartottak nyilván senkit az osztály keretében. Egyébként előkészítő és összehangoló szerepe lett volna ennek az osztálynak a minisztérium törvényelőkészítő munkájában. 5 Vö. az ápr. 16-i miniszteranácsi üléssel! — Szemere belügyminiszter a határőrségi reformról, a nekik biztosított engedményekről Csernovicshoz és Hrabovszkyhoz. Bm, Elnöki 1848:182., 183. ein. sz. máj. 30. 6 Jovics István báró (1784—1859) cs. kir. tábornok, eszéki várparancsnok. 7 A XVII. századtól „kapcsolt részeknek" nevezték a délnyugaton lévő horvát—szlavón—dalmát vidéket is. A horvát—szlavón terület elég kicsinyre szorult össze a töröktől való visszafoglalás és a déli határőrvidék kialakítása után. Horvátországban csupán három megye, néhány város és kiváltságos kerület stb. volt található. Mária Terézia három, korábban Magyarországhoz tartozó szlavón megyét (Szerem, Verőce, Pozsega) 1746-ban a horvát bán igazgatása és igazságszolgáltatása alá helyezett. Az 1751 :XXIII. törvényben a magyar országgyűlés kimondta, hogy ha a szlavón megyékre a bán hatósága ki is terjesztetett, azok azután is adózás és hadügyi tekintetből Magyarország megyéinek tekintessenek és a magyar országgyűlésre mindig meghívassanak. Ez 1848-ig meg is történt. — A minisztertanács ezzel a határozatával a horvátok érzékenységére kívánt tekintettel lenni. — Egy kivonat szerint ez a 7. pont volt: Közmunka, Elnöki 1848:166. ein. 8 Kőszeghi Mártony Károly vezérőrnagy. 9 Ez a rendelkezés is mutatja, hogy az osztrák központi kormányzat nem tekintette kötelező erejűnek a magyar törvények kikötéseit. A 4-ik zászlóaljak felállításának rejtett célja a magyarországi önkéntes sereg ellensúlyozása volt. — Latour május 12-i rendeletére utal a minisztertanács. Vö. Wagner 18. 10 Az Országos Nemzetőrségi Haditanács. 11 A minisztériumok júniusban el is készítették ezt. A pénzügyminiszter az országgyűlésen terjesztette elő a Pénzügyminisztérium főszámvevői osztálya által összehangolt — nagy vonalaiban változatlanul hagyott — minisztériumi javaslatokat. Lásd: KLÖM XII. 309. sz. 12 Vö. ápr. 22-i ülés, 12. jegyzet. a) Tartalmazza még a 2,7. és 8. pontokat. Széchenyitől tudjuk (325—326.), hogy saját tárcája körébe tartozó ügyeket is előterjesztett: pénzt kért egy gőzhajó felfegyverzésére, a város körüli erődítési vonal munkálataihoz. 1848. június 1. 1 Szemere Bertalan fogalmazványa, jún. 2. Bm, Elnöki 1848:213. ein. sz. Kívül más kézzel feljegyzés a hadügyminiszter intézkedéseiről.