Borsa Iván: A Szent-Iványi család levéltára 1230-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 14. Budapest, 1988)

80. 1429. július 4. (3. die Virg. visit.). Berzeuicz-i Henrik fia: Péter királyi tárnokmester Zsigmond király 1429. február 24-i parancsára (lásd a 79. sz.) nemes bírótársaival (Tyl fia:) Lőrinc Churba-i soltész mint felperes és Nadasd-i Tamás fia: István, Zenthiuan-i Lampert fia: Benedek és Sebestyén fia: Miklós, Zemerchen-i István fia: Lőrinc és Pál fia: Benedek nemesek mint alperesek közti perben úgy intézkedik, hogy a felperes régi okleveleinek erejével maradjon meg soltészsága birtokában. A dénárok harmada ügyében (in tertio autem denario) úgy dönt, hogy a nemesek censusából minden hatodik dénár a felperesé, s minden egyéb szolgálat a régi szokás szerint történik (de censu nobilium sextum denarium deberet recipére et alia omnia, prout ab antiquo consuetudine habuerunt, dominis et patronis ipsorum servire teneantur). Az egymás közt folyó pereket megszüntették, irataikat pedig érvénytelenítették, semmit sem tartva meg maguknál. Papíron, a szöveg alatt papírfelzetes ép gyürűspecsét. DL 65303. (Sub D. fasc. I. n. 7.) 81. 1430. október 9. (in Dyonisii). A szepesi káptalan Weynschenk Péter Chyrban-i soltész kérésére átírja saját 1421. január 17-i oklevelét (lásd a 69. sz.). Papíron, hátlapján pecsét töredéke. DL 65304. (Sub D. fasc. I. n. 8.) 82. 1431. március 18. (dom. príma Quadrag. puta Judica Domine) Tschirban. Tamás fia: István, Lőrinc és Benedek, másik Benedek és Miklós Tschirban-i örökösök (heredes) Györgyhöz, a Szent Márton-egyház prépostjához és Betlemfalua-i Porkoláb (castellanus) Mártonhoz (nobili viro). Szent Mihály-nap előtt Tyl fia: Lőrinc Tschirban-i soltész feldúltan (mente satis perturbata) panaszkodott előttük, hogy sógora (sororius): Tschirban-ból való Weynschenk (dictus) Péter őt György prépost elé perbe idézte, majd kérte őket, hogy a pernek eléjük történő visszaküldését követeljék (ad nos seu iurisdictionem nostram postulare deberemus remitti), ígérvén, hogy döntésüknek aláveti magát. Ők ekkor kérésükkel egyik familiárisukat küldték a préposthoz, aki azt teljesítette is. A kijelölt határnapon, Szent Mihály nyolcadán (okt. 6.) Tschirban-ban, miután összehívták és maguk mellé vettek tisztes férfiakat, Lőrinc előadta, hogy Péter már több esztendeje az ő soltészságában, amely atyai és örökölt jogon hárult reá, tartózkodik (resedisset), és onnan az ő kárára még nem távozott el, s kérte, hogy kényszerítsék őt erre. Erre Péter kijelentette, hogy kész eltávozni onnan, ha Lőrinc írásos ígéretének eleget tesz (vö. 69. sz.). Erre ők új határnapul Szent Márton nyolcadát (nov. 18.) jelölték kihangsúlyozva, hogy nagyon kedvükre lenne (multum esset de beneplacito ac consensu nostro), ha addig fogott bírák közbenjöttével békésen kiegyeznének. A terminuson Tschirban nevű birtokokon ugyanazokkal a bírótársakkal törvényszéket ülvén (sedentes pro tribunali) Péter hiába várt az elégtételadásra, mert Lőrinc nem jelent meg, elutasítva joghatóságukat, amelyet előzőleg szóval és