Borsa Iván: A Szent-Iványi család levéltára 1230-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 14. Budapest, 1988)

Az oklevél, átírás stb. leírását lelőhelyük megjelölése (jelzete) zárja. A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára (DL) és Diplomatikai Fényképgyűjteménye (DF) esetében elegendő rövidítésük és a gyűjteményen belüli sorszámuk közlése, de kívánatos, hogy a DL-számot zárójelben kövesse annak megjelölése, hogy az oklevélnek mi volt az előző jelzete vagy legalábbis annak a fondnak vagy állagnak a neve, ahonnan a Diplomatikai Levéltárba került. A DFszámok esetében viszont kívánatos az eredeti lelőhelyének, jelzetének megjelölése, s ezt kövesse zárójelben a DF-szám. — A jelen kötetben a DL-szám után zárójelben közölt régi jelzet a családi levéltár egykori, ma már nem érvényes, de az oklevél hátlapján olvasható jelzete. Ha a kivonatolt szöveg vagy annak kivonata már megjelent nyomtatásban, akkor a forráspublikáció(k) adatai zárják egy-egy oklevélszöveg közlését. A kötet adatai E kötet a Szent-Ivány család levéltárának középkori anyagát öleli fel. A család levéltárát 1893 és 1912 között hét részletben adta állandó megőrzésre a Magyar Nemzeti Múzeumnak, amelynek levéltári osztályát az 1934. évi VIII. törvénycikk egyesítette az Országos Levéltárral. A családi levéltár újkori (1540—1907) részét a Levéltár P 632 törzsszám alatt őrzi, s ennek terjedelme 7,52 iratfolyóméter. A családi levéltárból a Mohács előtti darabok az 1950-es évek elején kerültek a Diplomatikai Levéltárba, ahol a DL 65248—65385. sorszámokat kapták. A család ősi birtokai Liptó és Szepes megyében feküdtek. Érdekes módon a Fejér megyei (Solt széki) Szentiványi család birtokaira is több oklevél vonatkozik. Az azonos nevű két család közt rokonság nem volt megállapítható. Hogy miként kerültek ezek az oklevelek a liptói család levéltárába, ezt további kutatásnak kellene tisztáznia. Vannak még Bács, Bodrog, Csanád, Esztergom, Komárom, Nógrád, Pest, Pilis, Szabolcs és Zaránd megyére vonatkozó kivonatok is. A családi levéltár 138 Mohács előtti darabjáról 176 kivonat készült. A kivonatokat még az 1940-es évek második felében Mályusz Elemér készítette és e sorok írója ellenőrizte, aki a négy évtizedes kéziratot most kiegészítette, korszerűsítette és sajtó alá rendezte. A négy cseh nyelvű irat kivonatolása Fügedi Erik munkája. Borsa Iván