Borsa Iván: A Szent-Iványi család levéltára 1230-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 14. Budapest, 1988)

oklevelek méltóságsora is elhagyható, de meg kell jelölni, hogy az oklevélben méltóságsor van. A helyneveket (kivéve a latin nyelvűeket) és a vulgáris szavakat betűhíven kell közölni. Ha a helységnév valamely természetes vagy jogi személy közelebbi megjelöléseként, illetve családnévként szerepel, akkor a helységnevet eredeti alakjában nagy kezdőbetűvel írjuk, s kis kötőjellel kapcsoljuk hozzá az -i ragot (pl. Lipsche-i, Thwrocz-i, Bathor-i, Zapolya-i). Ha a közelebbi megjelölésül szolgáló helységnév latin alakban szerepel, akkor mai formájában vagy fordításban adjuk mai helyesírással, és utána zárójelben feltüntetjük az eredeti alakot, pl. újfalusi vagy Újfalusi (de Nova villa) Miklós, Péter nagybányai (de Rivulo dominarum) plébános. A személynév mellett feltüntetett, közelebbi megjelölést szolgáló kifejezések vagy családnevek nagy kezdőbetűvel szintén betűhíven közlendők (pl. Orzag, Horwath). Ha e közelebbi megjelölés a dictus szó segítségével történik, úgy a nevet szintén nagy kezdőbetűvel írjuk, s a szó után zárójelben adjuk a dictus szót. Pl. Stephanus dictus Nog — Nog (dictus) István. Amennyiben ez a megjelölés nem vulgáris szóval, hanem latin nyelven történik, úgy a szót lefordítjuk és latin alakját zárójelbe tesszük. Pl. Kis (parvus) János. Ha a latin megjelölés egyaránt jelenthet nevet és foglalkozást, a forrásközlőnek kell eldöntenie, melyik felel meg jobban az oklevél szövegének (pl. Johannes arcupar — íjgyártó (arcupar) János vagy János íjgyártó). Ha a személynév az oklevélben latin (humanista) formában fordul elő, a kivonatban a megfelelő magyar nevet kell használni (pl. Benedictus — Benedek, Stephanus — István, Brictius — Bereck). Ha a latin személynévnek nincs a magyarban megfelelője, akkor a nevet latinosan, betűhív formában közöljük (pl. Cristinus). Szokatlan esetben a magyar megfelelő mellett a latin név zárójelben közölhető, pl. Adolf (Odolphus). Ha a személynév nem latin, hanem vulgáris formában fordul elő, akkor a kivonatba betűhíven veendő fel (pl. Bakou, Marchynko stb.). Ha egy helységnév (akár hely, akár személy megjelölésével kapcsolatban) vagy tulajdonnév ugyanabban az oklevélszövegben többféleképpen írva fordul elő, akkor a variánsok közé / jelet teszünk. Pl. Kallou/Kallow/Kallov-i Mihály, Justh/Jwsth Menyhért. Ha valamilyen különleges szempont (ritkán előforduló, s ezért érdeklődésre számot tartó kifejezés, nem világos fogalmazás stb.) megkívánja, az oklevélszöveg egyes részeit magyar fordításuk, esetleg kivonatuk után zárójelben latinul is lehet közölni. A már említett névsorokon kívül határjárások, kancelláriai jegyzetek esetében a csak latinul való közlés is elképzelhető. Ilyen esetben a középkori latin szöveg közlésére továbbra is A Magyar Tudományos Akadémia szabályai középkori latin források közlésére című szabályzat (Századok 1920. Melléklet) ad iránymutatást. Ha a személynév az apa és a fiú kapcsolatával van megadva, akkor a fia szót — amíg a mondatszerkezet engedi — együtt ragozzuk a fiú nevével és utána