Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Jegyzőkönyvek

gondolata szerint, (Böhm: Hattagú bizottságot) ezek kedden, szerdán megalakulhatnak, ez teljesen a munkástanácsra tartozik. A központi intézését ennek a lakásügynek, a központi munkástanács kell hogy intézze [sic!]. A személyi kérdéseket oldja meg ez a budapesti munkatanács. Bokányi: Ilyen könnyelműen nem lehet megoldani a kérdést. Ez annyi, mintha a sebre tapaszt teszünk, de nem gyógyítjuk. Az első szempont az: bármennyi lakás volna Budapesten, akkor sem volna elég. Folyik egy agitáció, amely azt hirdeti, hogy az urak laktak eddig a palotákban, menjünk mi a palotákba, azok menjenek a piszokba. A munkásoknál egy fellovalás folyik, amit nekünk le kell szerelnünk. Kell egy hatalmi kérdésnek lenni, amely ezt az agitációt visszaszorítja. Szerény megosztással is kevés lakás van. A lakásépítést meg kell indítani: egy- vagy kétezer kőművest neki kell állítani Budapesten, vizsgálják meg a házakat, reparálják meg. (Böhm: Mindez benne van a rendeletben. Elfogadott rendelet!) Kell építeni és kell kijavítani. A harmadik pedig az, hogy meg kell csinálni Budapesten az igazságos lakáselosztást. A kerületi munkástanácsoknak kell az igénylőknek a viszonyait megállapítani. A kerületi munkástanácsoknak ezzel a kérdéssel bátran szembe kell szállniuk, és ki kell mutatni, hogy Budapestnek legalább félakkorával kellene nagyobbnak lenni, mint amilyen most, hogy megoldjuk a lakáskérdést. ([Közbeszólás:] Kellene! 3—4-százezer szoba van, 4 ember jut egy szobára!) A proletárcsaládoknak az az igénye is, hogy 2—3 szobás lakásokhoz jussanak, teljesíthetetlen. Fő törekvésünk tehát az legyen, hogy a túlzsúfoltságot megszüntessük. Le kell tehát redukálnunk a 3 szobás lakásra való igényeket 2 szobásra, mint ahogy a rokkantaknak megmondjuk, hogy az állam ezt nem bírja, meg kell mondanunk a lakáskeresőknek is. Ez egy forradalmi mozgalom a kormánnyal szemben. A lakáskérdést megoldani nem tudják, de benne hagyják a tömegekben azt az érzést, hogy a követeléseket nem teljesítik, mint ahogy kommunista barátaink mondták, a Szamuely Színházban [sic!], hogy két hónap múlva legördül a függöny és ti még büdös lakásokban laktok. Akkor ez politikai szempontból jó volt. Ha jönne egy tudós, s a problémát a mai viszonyok közt meg tudná oldani, a lakások létszámában és a szobák számában meg tudná szüntetni a zsúfoltságot, s ha a Kormányzótanács ezzel tisztában van, akkor nem engedhetnek oly agitációt, mert az ő hallgatólagos beleegyezésével három hét alatt ez a kormány nyakára nő. A lakáskívánatokat kizárólag a kerületi szovjetek intézzék el, amelyek helyezkedjenek el az elöljáróságokon [sic!]. A lakáshivatalból a megfelelő embereket be kell osztani a munkástanács mellé. Minden munkástanácsi tagra esik 3-4 ház és ez a tag közvetlenül ellenőrizheti a lakáskívánságokat. Ez a kerületi intézmény és a felett lesz azután egy központi lakáshivatal, amely közvetlenül a kormánynak tenné meg a maga politikai jelentését és rendeleteket adna ki. Tehát holnap jelenjen meg egy plakát, hogy a lakáshivatal fel van oszlatva, s a kerületi munkástanácsok majd saját kerületükben plakátokon jelzik, hogy hova lehet fordulni lakásügyekben. A kerületi munkástanács tagjait fel kell fegyverezni.