Imre Magda: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13a. Budapest, 1986)

Bevezetés

Ez az összeállítás már március 28-án módosult, amennyiben a Közélelmezési Népbiztosság nevét Közellátási Népbiztosságra változtatták (ami természetesen hatásköri módosulást fejezett ki). Az Ideiglenes Alkotmány alapján április 3-án a Belügyi Népbiztosság átalakult Belügyi, Vasúti és Hajózási Népbiztossággá, a Munkaügyi Népbiztosság Munkaügyi és Népjóléti Népbiztossággá, a Szocializálási Népbiztosság helyett létrehozták a Szociális Termelés Népbiztosságát, ugyanakkor megszüntették a Kereskedelemügyi Népbiztosságot. A Kormányzótanács tagjainak száma is már március 25-én változott egy második munkaügyi és népjóléti népbiztoshelyettes, április 1-én pedig egy újabb szocializálási népbiztoshelyettes kinevezésével. Április 3-án a népbiztosok száma 33-ra emelkedett, elsősorban annak következtében, hogy megszüntették a népbiztoshelyettesi elnevezést, s valamennyien népbiztosként szerepeltek a továbbiakban. Megjegyzendő, hogy a helyettesek többsége kommunista volt, így ez tevékenységük elismerését, befolyásuk növekedését jelezte. Az új Kormányzótanácsban az elnökön kívül a Belügyi, a Vasúti és Hajózási, az Igazságügyi, a Munkaügyi és Népjóléti és a Pénzügyi Népbiztosság két-két; a Földmívelésügyi, a Közélelmezési, a Külügyi Népbiztosság három-három; a Közoktatásügyi Népbiztosság négy; a Hadügyi, valamint a Szociális Termelés Népbiztossága öt-öt fővel, míg a Német és a Ruszin Népbiztosság egy-egy fővel volt képviselve. Kun Béla a Hadügyi és a Külügyi Népbiztosság képviseletében is részt vett a Kormányzótanács munkájában. Bizonyos fokig változást eredményezett a Népgazdasági Tanács létrehozása. Az erről szóló rendelet ügyében május 17-én határozott a Kormányzótanács, mely május 25-én lépett hatályba. A rendelet (XCVII. sz.) 3. §-a kimondja, hogy a „Népgazdasági Tanácsba olvadnak be mindazok a népbiztosságok, amelyek eddig a Tanácsköztársaság gazdálkodásának egyes ágait egymástól elkülönítve vezették, vagyis a Földmívelésügyi, a Szociális Termelési, a Közellátási, a Közlekedésügyi és a Pénzügyi Népbiztosságok". Az egyes népbiztosságok a Népgazdasági Tanács főosztályaivá váltak, ezek vezetői a Kormányzótanács tagjai maradtak. Ezt a helyzetet a Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlésén elfogadott Alkotmány bizonyos módosításokkal megerősítette. Az Alkotmány értelmében a Szövetséges Központi Intéző Bizottság június 24-én tartott első ülésén újjáválasztotta a Kormányzótanács elnökét, helyettesét, tíz népbiztost, köztük a Népgazdasági Tanács négytagú elnökségét, kimondta, hogy hivatalból tagja a Kormányzótanácsnak a hadseregfőparancsnok. Nem választotta újjá a német és a ruszin népbiztost, arra való hivatkozással, hogy a német, illetve a ruszin kerület illetékes határozni a kérdésben. Ideiglenesen azonban, a kerületek döntéséig megbízást adott a korábbi népbiztosoknak az ügyek további vitelére. A Szövetséges Központi Intéző Bizottság ugyanezen ülésén megválasztotta az Ellenőrző Bizottság három tagját (Vanczák János, Hajdú Gyula, Rákosi Mátyás) és a Budapesti Központi Lakáshivatal vezetőjét (Brunner József); egyben kimondta, hogy